Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Kovács Miklós: A lipicai ménes menekítése Napoleon seregei elől
A LIPICAI MÉNES MENEKÍTÉSE NAPOLEON SEREGEI ELÖL Kovács Miklós Világszerte ismert és kedvelt, híres ősi gyökerekből sarjadt, jellegzetes lófajta a lipicai. Kocsiba fogva gyönyörködtünk benne a kocsizó világban, ma is csodáljuk értelmességét és a spanyol iskolában megszerzett ügyességét s arra is rájöttünk, hogy egyike a legjobb gazdasági lovainknak, nyugodt vérmérséklete, kitartása, munka-készsége, igénytelensége, edzettsége, szóval szilárd szervezete és hűsége következtében. Nálunk minlegy száz éve tenyésztik. Eredeti otthona a Trieszt mellett, rideg, karsztos vidéken fekvő Lipizza.1 Hazánkban, ahová a lóállomány javítása céljából lipicai került, a paraszt is megszerette. Dombos vidékeink lova. Ilyen, nehéz terepen gazdálkodó nagyüzemeinknél jól bevált. Bár csak egy százada tenyésztjük,1 2 az eredeti, Lipizzán élő ősi állománya - ha csak rövid időre is és nem is egyszer - már jóval előbb megjelent hazánkban.3 Veszedelem idején ide menekítették és itt oltalmat talált. Érdemes ezzel az eseménnyel foglalkoznunk - egyelőre csak röviden - mert érdekes és hasznos, tenyésztési, sőt ezen túlmenően biológiai tanulsággal is szolgál. Az 1797-1815 között elfutó évek az eredeti lipicai ménesnek nehéz időszaka volt. A napóleoni háborúk hullámzó színtere többször átvonult felette. A menekülések, a ménes hontalanságának a korszaka volt ez az időszak. 1797 tavaszán a francia forradalmi hadsereg betört Ausztriába s megjelent Karintiában és Stájerországban. A lipicai ménes abba a veszélybe került, hogy a franciák zsákmánya lehet. A ménes személyzete a lovakkal elmenekült a francia sereg közeledtének a hírére. Magyarország felé vették útjukat. A háromszáz lipicai ló menekülő útja negyven napig tartott, míg biztos menedékre talált Székesfehérvárott.1 Ezt a nehéz márciusi menetet mindegyik lipicai ló kibírta. A télvégi szeszélyes időjárásban, a légvonalban mintegy 500 kilométeres, de az előttünk ismeretlen kanyargásban jóval hosszabb s takarmányozási, elhelyezési s egyéb izgalmaival terhes és ezért fáradtságos utat mind jó egészségben megtette, sőt a ménes közben meg is szaporodott. Ugyanis a menekülő ménes 16 vemhes kancájának útközben elérkezvén az ideje, megosikózott. A csikók is életrevalónak bizonyultak. A karszti ménes ezen a próbán jól vizsgázott, szervezeti szilárdsága beigazolódott. A ménes személyzete is mesteri munkát végezhetett, vizsgát tett a hozzáértésből s a rábízott állatok szeretetéből. 1 Ackerl-Lehmann: Die edlen Lipizanner, Weimar, é. n. 2 Wrangel: Ungarns Pferdezucht. Stuttgart, 1893. 3 Die Gestüte im österreichischen Kaiserstaate, Wien é. n. 247
