Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
a már fiatal korában töprengésbe esett Berzsenyit. „A feudalizmus gúzsába kötött magyar nép sorsán töprengett és emésztette magát a komor Berzsenyi, mert látta, hogy a kettőnek a sorsa azonos a nemzet jövendőjével. Érzi a nép munkájának akadályait, érzi, hogy a jelen kereteit tágítani kell, hogy szabadabb, boldogabb kor jöhessen."68 Bizonyára ennek kifejtésére, ennek a célnak az elérésére írta meg azután nagy ügyszeretettel az ismertetett agrártanulmányát, amivel Berzsenyi egyik első tárgyalója lett a hazai mezőgazdálkodás terén tapasztalható akadályoknak és azok megoldásának. Berzsenyi, a költő különben, úgy látszik, ennél a prózai munkájánál, az agrárkérdések tárgyalásánál is szem előtt tartotta azon elvét, hogy: „aki ír, úgy kell magát nézni, mint a nemzet tanítóját". S Berzsenyi a költő és Berzsenyi a gazda munkássága jól összeegyezett. Berzsenyit, a magyar öntudatot ébren tartó költőt ugyanis részben a hazaszeretet a múlt dicsőségének ápolása, részben kora gazdasági válságainak megoldása és a felemelkedés szükségének vágya vezérelte és jellemezte. Ennek adott kifejezést költészetében, de prózai írásaiban, elsősorban a mezei szorgalom akadályairól írt tanulmányában is.69 E munka különben Berzsenyi átalakulásának, új szemléletének talán legfőbb bizonyítéka. Fontos ténykörülmény, hogy Berzsenyinél ez az átalakulás, az új szemlélet mondhatni evolúciós, tapasztalati úton érlelődött meg. Ez teszi alapossá és értékessé az ő átalakulását és új szemléletét, melyet, a dolgok helyes kiértékelésével kapcsolatban, érthetően a józan realitás is jellemzett. Berzsenyi történelmi időkben élt. Előtte zajlott le a francia forradalom, idehaza pedig a Martinovics-per a Vérmezőn ért véget. Berzsenyi józanul látta a dolgokat, reálisan ítélte meg a helyzetet és a lehetőségeket. Ö fejlődést, de forradalom nélküli fejlődést, inkább csak egy radikális átalakulást kívánt elérni -, társadalmi, politikai, kulturális és nem utolsó sorban gazdasági életünk egész vonalán. S bár Berzsenyi korántsem kívánt forradalmár lenni, való tény, hogy merőben más ember volt, mint elmaradott nemes földbirtokostársai. Berzsenyi nemcsak születésileg, de gondolkozásában is tényleg „nemes" ember volt, - jó képességű, haladó szellemű, a nép sorskérdéseit tárgyaló -, „a falusi nyomorult milliók érdekében szavát hallató", újtípusú ember volt. Akik Berzsenyit alaposan ismerik, nem is azonosították őt maradi birtokostársaival. Szinte egyöntetű az a megállapítás, hogy: Berzsenyit nem lehet egy mérce alá vonni ezerholdas nemes birtokostársaival. Valóban, „más volt ez a földes- uraság, mint azoké, akik csak a robot, az úriszék és a hajdúkkal kikényszerített dézsmák teljesítésére tudták mohó figyelmüket és érdekeiket korlátozni".70 Viszont helyes az a megjegyzés is, hogy: egy birtokos embersége a feudális rendben sajnos, nem megoldása a bajoknak, csupán egyéni kivétel.71 Berzsenyit mindenesetre korában és kasztjában egyedülálló, útmutató példának tekinthető egyéniségnek tarthatjuk. S ha a régi magyar földesurak olyanok lettek volna mint Berzsenyi, akkor bizonyára másképp alakult volna az ország sorsa. 68 Olv. Takács Gy. i. m. 66 Jegyzi meg Vargha B. és mások. TO Vö. Kanyar-Vargha i. m. és más bírálók véleményeivel. Tl L. Vargha B. i. m. 240
