Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Bökönyi S.—Kállai L.—Matolcsi J.—Tarján R.: Összehasonlító vizsgálatok az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsontján
A denzitometriás vizsgálatokkal nyert értékekből bár kétségtelenül megállapítható, hogy az őstulok bikák denzitometriás, nemkevésbé denzitografiás képe jelentősen eltér a házimarháétól, de a mérések során fellépő és egyelőre kiküszöbölhetetlen módosító tényezők miatt ezek még sem adnak lehetőséget kvantitatív értékelésre. Ennek ellenére jól felhasználhatók az összehasonlító vizsgálódás során. A sugárfizikai tényezőkben jelentkező hibaforrások mellett meg kell említenünk azt a módosító hatást is, amelyet egyrészt az állatok eltérő életkora, neme és takarmányozása, másrészt az egyes lelőhelyek eltérő talaj összetétele, kémhatása, illetve az időnkénti esetleges vízbenállás okozhatott. Feltűnik az is, hogy a svájci lelőhelyekről származó őstulok csontmaradványok denzitometriás értékei többnyire kicsinyek. A csontok méreteinek figyelembevételével olyan kép alakult ki előttünk, hogy ezek az állatok kisebbek voltak, mint a Magyarország területén élt őstulkok. Ez a kép nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy a hegyes, erdős, svájci biotop nyilvánvalóan kevésbé megfelelő életteret nyújtott az őstulkoknak, mint a magyarországi. Összefoglalva: a fenti módszerekkel vizsgálati anyagunkban 3 csoport volt elkülöníthető: 1. őstulok bikák, 2. az őstulok tehenek és a subfosszilis ili. primitív recens házimarha fajták, 3. a kultúrszarvasmarha fajták. Nem tudtuk viszont az őstulok teheneket a subfosszilis házimarha bikáktól e módszerekkel sem megnyugtatóan elkülöníteni; ez azonban a régi módszerekkel is gyakran nehézséget okoz. Vizsgálataink amidőn megmutatták az alkalmazott új módszereknek a háziállattörténeti kutatásban, a háziasítás okozta változások tanulmányozásában való használhatóságát, egyben megerősítették a régészeti zoológusok által követett eddigi módszerek gyakorlati használhatóságát is. A régi, külső morfológiai-metrikus vizsgálatokkal szemben a röntgenvizsgálatok javára írandó, hogy a házi- és vadmarhák csontjai közötti különbségek a röntgenvizsgálatok során valamivel kifejezettebben mutatkoztak. Mindezek alapján úgy véljük, hogy a mostani első próbálkozás után érdemes lesz e vizsgálati módszerek tökéletesítésével behatóbban foglalkozni. VERGLEICHENDE UNTERSUCHUNGEN DER VORDEREN MITTELFUSSKNOCHEN DES URES UND DES HAUSRINDES von S. Bökönyi - L. Kállai - J. Matolcsi - R. Tarján Die Verfasser haben zum Teil aus heimischen, zum Teil aus ausländischen Sammlungen stammende Metacarpen von 22 Uren (Bos primigenius Boj.) und an 55 domestizierten Hausrindern (Bos taurus L.) die eingetretenen Veränderungen, die infolge der Domestikation entstanden sind, untersucht. Irn Laufe der Untersuchungen haben sie die alten morphologischen und metrischen Methoden (Tabelle Nr. I.) mit den Methoden der Röntgenstrahlen-Absorption und den Messungen des spezifischen Gewichtes ergänzt. Auf den, von den Knochen aufgenommenen Röntgenaufnahmen wurden die inneren Masse aufgezeichnet (Tabelle Nr. II.) und es wurde der .Viasstab der Röntgenschattenverdunklung mittels densiometrischer Methode ausgewertet. (Tabelle Nr. III.) Auf Grund der Untersuchungen wurde festgestellt, dass zwischen dem Ur (Bos primigenius Boj.) und dem Hausrind (Bos taurus L.) ein bedeutsamer Unterschied besteht sowohl bei der Knochengrösse, als auch bei der Verbreitung der Muskelanhaftungsoberflächen, wie auch bei der Knochenstruktur, was durch den Strahlenabsorptionscharakter und das Ausmass zur Geltung gelangt. Auffallend ist die stärkere Dicke der Knochensubstanz der Metakarpen beim Ur, die Entwicklung des Saeptum transversum, die dichtere, bündelmässigere Anordnung der Trabecula. Es wur23
