Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
és megvetve van".54 Ezen a tarthatatlan állapoton és hasonló bajokon, hibákon kívánt Berzsenyi javítani, amikor azokat felsorolta és reformszellemben kereste megoldásukat. Helyes az a megállapítás, hogy: „levelei és a mezei szorgalom akadályairól írt munkája napnál világosabban bizonyítják, hogy Berzsenyi helye ott van a reformnemzedék nagyjainak sorában, anélkül is, hogy Somogy követének választotta volna meg őt a pozsonyi országgyűlésbe. De, hogy is választották volna meg a magányos és durva demokratát? És kik választották volna? Akiknek elmaradt elveit és gazdaságait pellengérezte, - azok küldték volna Pozsonyba?55 Való igaz, hogy „Berzsenyiben, főleg az utolsó esztendők, a Széchenyi és Wesselényi reformjaiért lelkesedő, a nép és a nemzet sorskérdéseiért aggódó hazafit érlelték, a reformnemzedék egyik legkiválóbbját."56 Természetesen, amíg az előkelő földbirtokos-poétából az agrárkérdések reformszellemű fejtegetője lett, addig hosszú időnek kellett eltelni. Mint olvasható: „Nemesi származásának lehúzó szellemi koloncait, borzas magyarságának ólomnehezékeit csak lassan, belső vívódások árán hagyogatta el."57 Hogy azonban ezeket elhagyta, hogy egyre inkább más szemmel látta a dolgokat s hogy más világot kívánt és jósolt be, az bizonyos. S noha Berzsenyinél a későbbiek során is találkozhatunk ellentmondónak látszó fogalmazásokkal, ő végeredményben mégis egy egyenesen ívelő, nagy átalakulásokon ment keresztül. Ennek eredményeként azután magasabb nézőpontra, helyesebb szemléletre jutott, ami azonban korántsem minősíthető pálfordulásnak.58 Jól jellemzi Berzsenyi nagy átalakulását, fejlődését Németh László, midőn ezt írja: „az 1800-as években senkiben sem folyt akkora forradalom, mint ebben az elmaradott emberben". Azt, hogy átalakuláson ment keresztül, hogy új szemléletet nyert, maga Berzsenyi is érezte, de azt, hogy milyen nagy jelentőségű volt ez az átformálódás, arról nem volt tiszta fogalma. Kazinczyhoz 1809-ben írt egyik levelében ugyan ez olvasható: „Én akkor (mármint egy előbbi levelében) úgy szóltam Hozzád, mint borzas baj szú magyar, de azólta sokat elnyirtem bajszomból, - mit gondolsz, nem kell-e egészen lenyirnem? Kazinczy azután válaszolt is neki: „Méltán nyirod!" És Berzsenyi megfogadta Kazinczy tanácsát, - tovább haladt előre a megkezdett úton -, annál inkább, mert azt vallotta: „Nem lehet szentebb kötelessége egy bölcsnek, mint a nép boldogságának eszközlése". Mindenesetre óriási különbség, ami a türelmetlen ifjú és az érett, a tapasztalt gazda-költő felfogása között egy reális fejlődés, egy józan átalakulás eredményeként mutatkozott. De nagy különbséget tapasztalhatunk akkor is, ha az apát a fiúval összehasonlítjuk. Amíg az apa. Berzsenyi Lajos, maradi gondolkodású, hagyományos szemléletű, elavult gazdálkodást folytató, minden újtól, változtatástól idegenkedő stoikus ember volt, addig a fia - tudjuk -, az idők során már másként nézte a dolgokat, - haladó szellemben gondolkodott, írt és gazdálkodott. Kezdetben még elítélt minden reformgondolatot, származzon az külföldről vagy hazulról. Minden gazdasági, társadalmi vagy politikai kérdéshez a régi, elavult nemesi mentalitásban foglalt állást.59 így pl. a jobbágyokról először 54 L. Takács Gy. i. m. 55 Veti fel a kérdést Takács Gy. a niklai Berzsenyi-Emlékmúzeum 1954. évi felavatása alkalmával tartott beszédében. 56 Állapítja meg Kanyar J. i. m. 57 Olv. L. S. könyvismertetésében. A könyvtáros. 1962. 3. 58 Állapítja meg Vargha B. is, i. m. 59 Állapítja meg Berzsenyi legtöbb életrajzírója. 238