Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól

pártra, vagy egy zsivány hajdúra bízza". így természetesen nem sokat hozhat a föld. Jól ismert, sokat és joggal kifogásolt régi magyar hibák voltak ezek, melyekre Berzsenyi már 130 évvel ezelőtt rámutatott.

Tanulmánya VI. népképzeti elvek c. íejezetében rámutat arra, hogy a soknyelvűség mennyi nehézséget, kárt jelent, hogy „első gondunknak kell lenni: minden idegen nyelvű népeinket hazánk fő népével nyelvben és ruhában egyesíteni". Nem csekély nyomorúságnak oka - írja többek között -, „mikor a szegény paraszt a maga uraival és bíráival még beszélni sem tud". Kifejti ezután, hogy „a népiskoláknak a magyar nyelvre s a gazdasághoz szükséges tudományokra és mesterségekre kellene tanítani az idegenajkú gyermekeket, hogy azok tökéletes magyarokká és hasznos polgárokká idomuljanak”. Berzsenyi szerint: ez lenne Mohács egyik gyógyszere.

Közállapotainkat, „magyar népünk hibáit" tovább tárgyalva kifejti, hogy: „törvényeink és rendtartásaink közel sem elegendők . . . azokat jobban a nép jelleméhez kellene szabni". Felismeri, hogy a nemesi vármegye nem szolgálhatja jól sem a közigazgatást, sem az igazságszolgáltatást. És az elavult, korrupt s így reformra szoruló megyei rendszer kipellengérezésével Berzsenyi egy emberöltővel megelőzte Eötvös József: A falu jegyzője c. munkájának mondanivalóját.52 Ezen kérdés tárgyalása azonban nem lényeges része Berzsenyi tanulmányának. Bár joga volt kifogásolni, elítélni a megyei vezetők durva hangnemét és módszereit, de a közigazgatás hibáinak tisztázása nem nagyon tartozhatott tárgyalási körébe.

Tanulmányának mesterségi és kereskedési hiányok c. Vil. íejezetében a mezőgazdaság mellett az ipar és kereskedelem terén tapasztalható ferde állapotokat, közgazdasági hiányokat s az ebből származó hátrányokat is vizsgálja Berzsenyi. Helyes szemléletre vallóan írja, hogy: „egy ország mezei gazdasága csak úgy emelkedhetik tökélyre, ha azt a tudományok, mesterségek (azaz az ipar) és a kereskedés egymással kezetfogva gyámolják".

Hogyan lehetne az ipart és a kereskedelmet lendületbe hozni? S mikor erre a Széchenyi által is felvetett kérdésre Berzsenyi választ, megoldást igyekszik találni - mint olvasható -, felismerhetjük Széchenyi Hitele alapproblémáit, „niklai fogalmazásban". A megoldást különben Berzsenyi pl. kereskedő-társaságok alapítása révén, valamint a fényűzés lecsökkentése útján kereste, amire ugyanis mi nagyon hajlamosak vagyunk.

Tanulmánya hamis gazdasági szellem c. Vill. íejezetében kifejti, hogy: „Nemzetünk mindenben nem annyira haszonra, mint inkább a szépre szokott figyelni, ... a némettel szemben inkább képzelmes, mint számolgató nemzet vagyunk.” Vonatkoztatja ezt Berzsenyi a „nemzeti viseletre", de még a „gazdasági barmok" megválasztására is. A magyar gazda - mint írja -, többnyire nem elégszik meg azzal, hogy „takaros gazda, de cifra gazda is kíván lenni, - amiből azután nagyon is ellenkező szokott kisülni".

Leszögezi Berzsenyi, hogy: „minden nemzet példája bizonyítja, hogy nemcsak a gazdaságnak, de a földnek egész becse a földművelő nép műveltségével együtt nő és fogy. Egyedül az ilyen nép emelheti mind az egyes, mind az egész nemzeti gazdaságot oly fennebb virágzatra, mint azt több művelt országban látjuk" . . . „Sokan azt hiszik, hogy minél butább a nép, annál hasznosabb. Ezen balvéleményt úgy kell tekintenünk, mint nemzeti szorgalmunk egyik legkártékonyabb pusztítóját." Ezen kijelentése alapján Berzsenyit azok

52 Vő. Vargha B.-Kanyar J. i. m.

233