Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
ban egyre többet panaszkodott.11 Mint Kazinczynak írta: „oly csapás volt ez a Pátens nékem, melly életemnek egész plánumát eggy korig lerontotta s legkedvesebb törekedésemnek, kinézésemnek gátot vetett. Vas Vármegyei jószá- gocskámat vissza váltani akarván, csak nem minden marhámat pénzé tettem s már indulóban voltam, midőn a Pátens jött. Gondolhatod zavarodásomat." Egy másik panaszkodását pedig azzal végzi: „szinte egész gazdaságom dugába dőlt." 1810 körül azonban atyja is sokat kesergett, mivelhogy a hetyei birtok beleesett a napóleoni hadak „Colbert frantz generális negyven ezeres serege" átvonuló sávjába.11 12 Ekkor meg is hívta atyját, - jöjjön Niklára, míg a „fellegek el oszlanak". Ez időben különben, mint olvasható: a magyar nemeseket különlegesen izgatta a többi között, az a hir, hogy a franciák felszabadították a lengyel jobbágyokat s életbe léptették az elfoglalt területen a Code Napóleont (ami a nagybirtok pusztulását jelentette volna). Csak akkor lélegeztek fel kissé, amikor azt hallották, hogy nem minden lengyel paraszt boldog az új rendben.13 A sok baj, gond és csalódás elkeserítette Berzsenyit. „Látszatra egy mindjobban magányba merülő földesúr alakja rajzolódik elénk. Valósággal gazdasága határába süppedt."14 1813-ban azonban megjelent verseskötete (1816-ban második kiadásban is), fiatalon táblabírónak is beválasztották. Neve, tekintélye egyre nőtt. A hullámvölgyből tehát kikerült, újra bizakodni kezdett és újult erővel fogott a gazdálkodásnak, de költészetét ért, alább még említésre kerülő támadás, valamint betegsége, ismét lehangolta. Ez a kedélyhullámzás különben igen jellemző az amúgy is érzékeny lelkületű Berzsenyire. A következő évek, tudjuk újra kedvezőtlenül alakultak. Egy Döbrentei Gábor barátjához írt levelében azt panaszolja, hogy „a poézisről én valóban lemondtam, - én mint gazda s négy gyerek apja, érzéseimnek magamat egészen soha által nem adhatom". Ekkor azonban még nem hagyott fel egészen a költészettel, hanem inkább csak 1817-ben, amikor is Kölcsey Ferenc ismert, kíméletlen bírálata szinte „a halál szélére juttatta" Berzsenyit.15 Elkeseredett volt ugyan Berzsenyi, de gazdaságára eleitől fogva nagy gondot fordított. Leglelkesebben a szőlészettel-borászattal foglalkozott, - annál inkább, mivel részére ez jelentette a fő bevételi forrást. Atyjához intézett egyik levelében örömmel közli, hogy: „Ez ősszel ismét két szőlőt vettem, mellyek szőlőmmel eggy contiguitasban vágynak, úgy hogy most már a hegybeli birtokomat két annyira szaporítottam és mind eggy tagba szedtem, s úgy reményiem, hogy jó terméssel ezen túl ezer akó borom megteremhet. . . Az én szőlőm már most eggy közönséges falunak jövedelmét adja nékem" . . . Gombán valóban jelentős szőlészet volt, - Helmeczi Mihály barátjának pl. azt írja egyik levelében: „Most a Gombai hegyen vagyok szüreten, honnét alig szabadulhatok négy hét előtt". Gombán különben is szeretett tartózkodni, ami ott költött ódáiból is kitűnik. Kár, hogy e szőlőből avagy a présházból, pincéből mi sem maradt meg.15/b Az itt termett borból, - mint írta: „Kedves Atyám Uramnak mindenkor tiszta szívvel adok", - s tényleg gyakran küldött innen bort He- tyére avagy Sopronba, eladásra is. 11 L. Berzsenyinek pl. Kazinczyhoz, Döbrenteihez, Horváthoz, Vitkovitshoz és Majláth-hoz írt leveleit. 12 L. Berzsenyinek az ottani állapotokról atyja levele alapján Kazinczyhoz irt sorait. 13 Írja Vargha B. i. m. 14 Jegyzi meg Takács Gy. i. m. Iá Olvasható Varga B. i. m. 15/b Említi Lengyel József is. Berzsenyi nyomában c. cikkében. Tükör 1964. 12. 224
