Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Szabó Miklós: Berzsenyi Dániel, a mezei szorgalom némely akadályairól
Arra vonatkozólag, hogy hogyan gazdálkodott Niklán Berzsenyi, pontos adataink nincsenek éspedig főleg azért, mert bár Berzsenyi, a gondos gazda rendes számtartást vezetett, de a családi irattár a niklai kúriában a második világháború utolsó napjaiban úgyszólván teljesen megsemmisült. Mindenesetre a padláson megtalált s a Petőfi Irodalmi Múzeumba került, részben Berzsenyi kezétől származó irattöredékek, - adóslevelek, robotfeljegyzések, stb. - is értékes adatokat tartalmaznak. Ezen kívül azonban sem a niklai Berzsenyi Emlékmúzeumban, sem Hetyén, a Berzsenyi szülőházában felállított emlékszobában, sajnos, nem található gazdálkodására vonatkozólag dokumentumanyag. A Kaposvári Állami Levéltárban az utóbbi években Kanyar József és Vargha Balázs által folytatott értékes kutatások viszont jól hozzájárulnak Berzsenyi niklai életéről és gazdálkodásáról kialakítandó képhez.5 Berzsenyi gazdálkodásáról azonban legtöbbet talán az ő, részben atyjához, részben költőtársaihoz és barátaihoz, végül feleségéhez intézett leveleiből tudhatunk meg. Ezekből kitűnik például, hogy a sokoldalú és kora viszonyaihoz mérten belterjesnek tartható gazdálkodást Berzsenyi egyedül vezette. Noha volt egy Kronekker nevű „udvarosa", ispánféléje, a bizalmatlan természetű Berzsenyi távollétében mégis feleségére bízta a gazdaság vezetését, felügyeletét.6 A jobbágyok mellett Berzsenyi még konvenciós gazdasági cselédeket, fizetett munkásokat is tartott, - nyilván azért, mert a tekintélyes majorsági rész sok munkát adott s ezt nem lehetett robottal elvégeztetni. De az is bizonyos, hogy a fizetett cseléd munkáját többre becsülte a jobbágyokénál. Munkaerő tekintetében különben Berzsenyinek is több ízben nehézségekkel kellett megküzdenie. Kitűnik ez például atyjához intézett, egyik első, 1809-ben írt leveléből. Ebben többek között arról panaszkodik, hogy: „Mindenem lett volna bőv- séggel, de az embereimnek a nagy hajtogatás (valószínűleg a munkabíró férfiaknak azon háborús időben közmunkára való gyakori kirendelése, „hajtogatása") miatt alig vehettem hasznokat. Ökreim sokáig betegek voltak, - s következésképpen igen elmaradtam minden dolgomba -, úgy hogy tsak most kezdek keverni (ami alatt a kaszálóban végzendő teregetés értendő) és még több mint fele szénámnál kint vagyon". Egy cselédszerződési ügyben, ugyancsak 1809-ben atyjához többek között a következőket írta:7 „Köszönöm a fáradtságát Kedves Atyám Uramnak, - ha itt fogadtam volna, valóban két annyiba került volna a katona. Mondja meg-' Atyám Uram azon legénynek, hogy én az ő konventioját meg is jobbítom, hogyha alkalmas ember lesz -, mind magának, mind feleségének többet adok, s még nálam lesz, minden napra az ételen felül két icce bora lészen, - ha felesége lejön, nálam becsületes fizetése lészen . . . Ha lehet, beszélje rá Kedves Atyám Uram a feleségét is, hogy jöjjön le -, itt valóban sokkal könnyebben élhetnek". E pár sor mindjárt ízelítőt adhat Berzsenyi mentalitásáról. A munkaerőgondok mellett a szeszélyes somogyi időjárással, gyakran az értékesítési nehézségekkel is sok gondja-baja volt Berzsenyinek. Egyik évben nagy termése volt, a másikban alig akadt mit betakarítani. Többször panaszkodott például a nagy szárazság, a szénahiápy miatt s egy alkalommal, 1810- ben azt írta atyjának, hogy téli gyümölcsöt még pénzért sem lehet egész Somogybán kapni, nemhogy a magáéból tudjon Hetyére küldeni. 1808-ban jó bor5 L. bőv. nevezettek munkáit. 6. L. Berzsenyi Sopronból írt leveleit. 7 L. Réz Pál által közölt Berzsenyi-levelet.
