Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Valkó Arisztid: A nagyszentmiklósi földmivesiskola működése 1863—1889 között
Továbbiakban felhívja a növendékeket, hogy a csendháborítást kerüljék az utcán, egymás iránt előzékenyek legyenek, a tantermekben csendben viselkedjenek, ne rongálják a leltári tárgyakat, kerüljék a dohányzást, kártyázást, a kimenő időt tartsák be, időben álljanak a napi munkához, a gazdasági teendőkhöz, tartsák be az étkezési időket, lakosztályukat tartsák tisztán. Erkölcsi viseletűkre, tanulmányi előmenetelükre az igazgató tanár ügyel. Felvétel 15 éves korhoz és 4 elemi elvégzéséhez volt kötve. Aki ezzel nem rendelkezett az részt vett az egyéves előkészítő tanfolyamon. Az oktatás két évfolyamon át tartott. Tárgyai az „I. félév telén számtan, mértan és rajz, szervetlen vegytan, gyümölcsfa-tenyésztés, természettan, növénytan, talajisme, ügyirálytan. II. nyári félévben: gazdasági gépisme, állattan (kórbonctannal), trágyaisme, konyhakertészeti növények, növénytan (káros növények). II. évi tanfolyam I. téli félévben: időjárástan, szerves vegytan, növénytan, növénytermeléstan, állattenyésztés, kertészet (szőlőművelés), fásítás (erdészet), állatküllemtan, ügyirálytan. II. nyári félévben: gazdasági könyvvezetés, méhészet, jószágrendezéstan, állatgyógyászat.'' Az előkészítő tanfolyam tárgyai: „földrajz, történelem, magyar nyelvtan, számtan, szépírás, helyesírás, olvasás, fordítás és magyar szók tanulása. A tanítási nyelv Bartók idejében a magyar nyelv volt. A „tanár a gazdasági munkába való bevezetésen kívül elmélettel párosult gyakorlati kiképzést” nyújtott. A tanulók foglalkoztatási ideje nyáron reggel félöttől, télen félhattól - este nyolc óráig tartott. Az elméleti tárgyakat az előkészítő tanfolyamon heti 11 órában, az I. évfolyamon 15 órában, míg a II. évfolyamon 11 órában adták elő, oly módon, hogy a tanuló már az előadás alatt elsajátíthassa az anyagot. Az előadottakat a legközelebbi órán ismételték, mivel az erős napi igény- bevétel miatt viszonylag kevés idő állt rendelkezésre. Reggelenként kapták meg az eligazítást a napi teendőkhöz. Két tanonc felváltva hetes volt, ezek a takarító és tisztogató munkákat és a ház körüli teendőket látták el. A téli gyakorlati munka faragás, kosárfonás, melegágy készítésre és marhaápolásra szorítkozott. Nyáron felváltva szántottak, vető-, arató-, cséplő- és kaszálógépekkel ismerkedtek meg s javításukat is teljesen elsajátították. A tanfolyam végén nyilvános vizsgát tettek. Az 1879/80. tanévben a beiratkozott növendékek száma 21 volt. Bartóknak a sok elméleti tárgyhoz csak egy segítőtársa volt, az állatorvos, aki ingyenesen vállalta a szaktárgyak ismertetését. Hertelendy szerette volna a reform során azt elérni, hogy Bartók csupán gazdászati tárgyakat, a segédtanár szőlészetet, a rendkívüli tanár állatgyógyászatot és állattenyésztési ismereteket oktatott voina. Egy kertész a gyümölcsészet, faültetés, konyhakertészet, szőlészet és borászat ismertetésével foglalkozott volna s a háziipar oktatását is tervbe vették. Ezek az elgondolások és tervek a minisztérium jelen álláspontja szerint még korai álmok voltak, de az élet, a gyakorlat s a fejlődés igazolta helyességüket s egy évtized múltán maga e főhatóság kívánta azok megvalósítását. Bartók 1877-ben füzetet adott ki az alsóbb gazdasági szaktanításról,6 melynek országos terjesztését is eltervezte. Hangoztatta, hogy a földmíves iskolákat újra kell szervezni, mostani szervezetük nem felel meg a célnak, külföldi 6 Bartók Béla: Miként szervezzük az alsóbb gazdasági szakoktatást? Nagyszentmiklós 1884. 211
