Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Bökönyi S.—Kállai L.—Matolcsi J.—Tarján R.: Összehasonlító vizsgálatok az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsontján
A nagyobb denzitometriás értékek nagyobb kalciumapatit, illetve csontsó mennyiséget jeleznek, mégsem tételezhetünk fel az őstulok bikák és a többi állatok között akkora különbséget, mint ami a számokból megállapítható. A különbségek ugyanis felnagyítva jelentkeznek, miután a sugárelnyelés mértékét az atomszám negyedik hatványának, az anyag sűrűségének, rétegvastagságának és a hullámhossz harmadik hatványának szorzata fejezi ki. Ebből következik, hogy az alumínium ekvivalensben kifejezett röntgenárnyék a csontsó mennyiségével nem mutat lineáris összefüggést. Az ismert sugárfizikai összefüggést azonban számos egyéb körülmény (a csont összetételének változatossága, a sugárzás szóródása, a nagy expozíciók során a röntgenemulzióban létrejövő indukált feketedés zavaró hatása stb.) befolyásolja. Éppen ezért munkánkban, mint más hasonló közleményekben is, elegendőnek tartjuk az alumínium ekvivalens értékek közlését, azzal a megjegyzéssel, hogy azok további mélyreható elemzést igényelnek. Felmerült az a gondolat, hogy a denzitometriás értékek nagy szóródása részben a fiziológiástól eltérő jelenségekre vezethető vissza, vagyis a csontsó olyan változásával állunk szemben, amely a csontnak a talajban történő ioncserélő szerepére utal s a külső környezet hatásának tulajdonítható. A talajhatást nem tudtuk megbízható módon megállapítani, mert a különböző időben és helyen végzett ásatások során a talaj jellemzőit nem mindig azonos szempontok szerint vették fel. A fajsúly mérések során azonban kiderült, hogy a talajhatás bár nem elhanyagolható, de mint a IV. számú táblázatban látható, nem is akkora, hogy egyedül azzal megmagyarázható lenne a denzitometriás értékek nagy különbözősége. A csontok fajsúlyát a térfogategységben foglalt szervetlen és szerves anyagok súlya adja, s a fajsúly változása e két alkotó csoport arányától függ. A szervetlen anyagok súlya nagyobb a szerves anyagok fajsúlyánál, ezért az előbbi mennyiségének növekedése, vagy az utóbbi mennyiségének csökkenése nagyobb fajsúlyt eredményez. Ilymódon a faj súlyból a csontok e főbb alkotóinak arányára következtethetünk, figyelembe véve, hogy a talajban végbemenő folyamatok során bizonyos elemek kimosódhattak, mások berakódhattak. A csonthamu fajsúlyát Urbányi szerint gyakorlatilag állandónak lehet tekinteni, sőt szerinte a csonthamu összetétele a fajok keretén túl is nagyfokú állandóságot mutat.19 Faj súly alapján tehát nem lehet határozott különbséget tenni őstulok és házi szarvasmarhák között, mert az a magyarországi Őstulok esetében 1,92 és 2,21 között, a házi szarvasmarhák esetében pedig 1,57 és 2,28 között változik. Ha azonban a fajsúly átlagértékeit csoportonként vizsgáljuk, akkor az egyéb vizsgálati módszerekkel elkülöníthető, előbb említett csoportok közötti különbségek itt is megmutatkoznak. Az őstulok bikák metacarpusai- nak átlagos fajsúlya 2,09, a subfossilis házi marháké 1,95, a recens szarvasmarháké 1,79. Az őstulok tehenek és a subfossilis házi marhák csontjai még az átlagos fajsúly szerint sem választhatók el, viszont a recens szarvasmarhák között ebből a szempontból szintén van bizonyos különbség, amennyiben a kultúr- fajtájú magyar tarka marha lábközépcsontjának átlagos fajsúlya 1,70, szemben a pusztai magyar szürke marha 1,87 átlagértékével. Megjegyezzük azonban, hogy a recens szarvasmarha csontok fajsúlyát a szerves anyagra különbözőképpen ható kikészítő eljárás is befolyásolhatja. 19 Urbányi László: A csontok hamutartalmának meghatározása egyszerű fajsúlymérések alapján. Állattenyésztés. 1962. No. 3. 251. oldal. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 17
