Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Dr. Kralovánszky Alán: Szarvasmarha-temetkezés a honfoglalás korából

lenetek mögött totemisztikus eredetű gondolati háttér húzódott meg. A pa- leolitikum ma még homályos mélységeiben gyökerező totemhit a későbbi évezredekben csodálatos művészi fokon kristályosodott ki és megszabott for- tnákban jelentkezett a művészi alkotásokban. Felvethető leletünk kapcsán hogy a sorsának szelíden, szomorúan megadó, a halálba roskadó, de még egy szer visszatekintő állat testtartása nemcsak az ábrázolásokban, hanem a temetkezésekben is előfordulhatott (5. kép)13.

3. Igen fontos szempontot vet fel az a tény, hogy a temető legnyugatibb részén temették el a fiatal szarvasmarhát. Ismeretes, hogy a pogány, de még

A zöldhalompusztai szkitakori aranyszarvas

a keresztény szimbolikában is, a nyugati égtáj mindig a sötétség, a túlvilág birodalmát jelenti. A rokon mordvin nép áldozó helyét például kerítéssel vették körül, amelynek három oldalról volt ajtaja: délről a nép számára, keletről az áldozati marháknak és északról az áldozati hús főzéséhez szükséges viz hozatala számára. Nyugatról nincs bejárat, mert a nyugati oldal az áldozati állat helye, az áldozat bemutatásának és az áldozat maradványainak gödörben történő eltemetésének területe!14 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az áldozati állat keletről (a világosság, élet irányából) nyugat (sötétség, halál)

13 Fettich N.. ArchHung III (1928) 7. László Gy. lektori véleményében hívta fel a figyelmet arra, hogy ..felvetődhet az a gondolat, hogy a borjú fejét azért fordították hátra, hogy beleférjen a gödörbe." Elvben ez valóban így is van, azonban a felvetett két hipotézis közül ezt kevéssé tartom valószínűnek.

' 14 Barna F., Ethn II-III (1892) 36.

176