Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
is jó példát mutatni.81 Éber figyelemmel kísérte működési területén a mező- gazdaság termelési és értékesítési körülményeit, a határt gyakran bejárta, meghatározott időben hivatalos helyiségében a gazdák rendelkezésére állt. Elsősorban a kis- és a törpebirtokosok gazdálkodását kellett szem előtt tartania.82 Ha olyan jelenség, hiány vagy szabálytalanság jutott a tudomására, amely hatósági intézkedést tett szükségessé, vagy ha a mezőgazdaság fejlesztése végett valamely közfeladatot kellett megoldani, erről a járási gazdasági felügyelőnek jelentést és a megoldásra vonatkozóan javaslatot lett. Tagja volt a községi képviselőtestületnek. A községi elöljáróság minden fontosabb mező- gazdasági ügy tárgyalására köteles volt őt meghívni, de csak a gazdasági felügyelő által előzetesen megállapított keretek között bízhatta meg valamely konkrét feladattal. Önálló előterjesztést is tehetett, s az elöljáróságnak azt tárgyalnia kellett. Végül köteles volt a gazdasági elöljáró a mezőgazdasági tárgyú törvények, rendeletek, statútumok, hirdetmények és hivatalos értesítések tartalmát gazdatársainak megmagyarázni. A magántulajdonon alapuló polgári gazdasági és társadalmi rendben a gazdasági elöljáró közvetlenül nem avatkozhatott bele mások gazdálkodásába, hanem azt csak indirekt úton irányíthatta. A gazdálkodás módjára vonatkozóan nem utasíthatta gazdatársait, de tanáccsal szolgált nekik, illetőleg figyelmeztette őket, ha szabálytalanságot követtek el, annak megszüntetésére. Tevékenysége éppúgy, mint a gazdasági felügyelőké, nem imperativ, hanem konzultatív jellegű volt. A gazdasági elöljáró a falu gazdái között élt, ismerte kívánságaikat, szükségleteiket, bajaikat; példaadó gazdálkodástól várták hivatalos helyen, hogy úttörője legyen falun a haladásnak. Bár a földművelésügyi miniszter, nem pedig a község alkalmazta, mégis azt remélték, hogy működése a legszorosabban összekapcsolódik a falu életével. Jelentékeny részben az ő működésétől várták a község anyagi jólétének fejlődését, lakóinak boldogulását. Feladatai inkább szakfeladatok voltak, mint közigazgatásiak. A helyi közigazgatási feladatokat általában továbbra is községi elöljáróság látta el. A mezőgazdaság szakfelügyelete a községi gazdasági elöljárók munkába állításával épült ki teljesen a polgári Magyarországon. 1941 végéig 10 megyében történt meg alkalmaztatásuk, 1943 végén pedig az országnak már egész területén dolgoztak mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének ezek az új segítői. E községi szerv csak egy évvel a második világháború befejezése előtt kezdett működni az egész vonalon. így az országunkat is elborító háborús események bekövetkeztéig túlságosan kevés idő jutott arra, hogy megmutatkozzék, milyen eredményeket hoz a magyar mezőgazdaság akkori viszonyai között szakfelügyeletének a községekig történt szervezeti kiépítése. Eredmények, kiértékelés Mezőgazdaságunk szakfelügyelete fejlett gyakorlati érzéket, a kor színvonalának megfelelő agro- és zootechnikai ismereteket kívánt dolgozóitól. A Földművelésügyi Minisztérium a gazdasági felügyelői kar tagjainak személyi kiválasztásában elég magas mércét alkalmazott, bár a jó fellépésnek - főként a Sl Ott kellett lennie mindenütt, ahol mezőgazdasági termelés folyt : a szántóföldem, a vetőmag megválasztásánál, csávázásnál, s a fejlődő vetések ápolásánál, a kártevők elleni védekezésnél és a termés betakarítsnl. Ott kellett lennie a közlegelőn, hogy annak okszerű kihasználását, ápolását, felújítását, fásítását víztelenítését irányítsa; az istállóban és a gazda udvarán, tanyáján, hogy a helyes állattenyésztési és felnevelési eljárások, a szakszerű takarmányozás, az állatgondozás, az istálló rendje és a higiénikus tejtermelés tudnivalóival megismertesse gazdatársait, megszüntesse a trágyakezelés hibáit. 82 Az 1942 : XVI. törvénycikk miniszteri indokolásából. 163
