Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Takács Imre: A mezőgazdaság általános szakfelügyelete a polgári Magyarországon
ispáni előadóvá. A járási felügyelőt célszerűtlen lett volna a hivatalában lekötni, neki minél többet külszolgálatban kellett tartózkodnia.60 A járási felügyelő kötelessége volt, hogy rendszeresen tanulmányozza, szakmai szempontból irányítsa és ellenőrizze működési területének mezőgazdasági életét s megragadjon minden alkalmat a gazdákkal, közvetlen érintkezésre. Hivatalos kiszállásai során nem elégedhetett meg azzal, hogy elvégzi adott feladatát, hanem ki kellett terjesztenie figyelmét mindarra, ami az illető község mezőgazdasági életében jelentős lehetett. Fontos feladata volt annak ellenőrzése is, hogy a községekben végrehajtják-e a mezőgazdasági tárgyú törvényeket és rendeleteket, ha pedig mulasztásnak jött a nyomára, köteles volt a megfelelő intézkedés megtételét illetékes helyen szorgalmazni. A földművelésügyi miniszter a gazdasági felügyelőségek fölötti szakfelügyeletet a kerületi gazdasági főfelügyelők útján gyakorolta. Ezek székhelye és működési területe ugyanaz volt, mint a kerületi mezőgazdasági kamaráké (Kecskemét, Debrecen, Miskolc, Győr, Kaposvár). Az egész gazdasági felügyelői intézmény működésének egységes szakmai irányítását és ellenőrzését a központi kerületi (országos) gazdasági főfelügyelő (Budapest) végezte, akit közvetlenül a miniszternek rendeltek alá. A gazdasági telügyelők munkaköre Az egykori gazdasági felügyelők sokféle - irányító, ellenőrző, kezdeményező jellegű - munkájának főbb területei tárgyi szempontból a következőkben csoportosíthatók: 1. Tanulmányozták a kis-, a közép- és a nagybirtokon folytatott gazdálkodás rendszerét, annak jó és rossz oldalait s az elérhető legeredményesebb gazdálkodás lehetőségeit. Ellenőrizzék a községi birtokokon a gazdálkodást. Vetőmagakciókat bonyolítottak le, szorgalmazták a szaporító gazdaságok hálózatának kiépítését. Figyelemmel kísérték a nemesített vetőmagvak elvetését, a vetés fejlődését és a termés alakulását, ellenőrizték a eséplést. Népszerűsítették az ipari - különösen az olajos - növények termesztését, azok feldolgozásához üzemek, konzerváló berendezések létesítését propagálták. Bevezettek és ellenőriztek talajjavító kísérleteket, korszerű talajmunkáló gépek és eszközök alkalmazását ajánlották. Mintatrágyatelepi akciókat kezdeményeztek. A vizes, szikes és vízmosásos területeknek a gazdasági kultúrába vonása végett vízelvezető árkok építését, kopárok befásítását szorgalmazták. A termelési problémákon kívül értékesítési, piac- és konjunktúrakutatási kérdésekkel is foglalkoztak; 2. felülvizsgálták a tavaszi állatszámlálásokat, ügyeltek arra, hogy a községek elegendő számú és megfelelő minőségű bikát, kant tartsanak a köztenyésztés céljára. Ha hiányt észleltek, a pót- -lás elrendelése iránt eljártak. Közreműködtek a köztenyésztésben használt apaállatok beszerzésében, ellenőrizték azok elhelyezését, takarmányozásának rendjét, gondozását és használatát. Azok évenként tartott alkalmassági vizsgálatáról a földművelésügyi miniszternek jelentést tettek. Az állategészségügyi szakértővel együtt kiselejtezték az alkalmatlanná lett apaállatokat. Szorgalmazták a vad pároztatásról a kézből való pároztatásra áttérést,61 új állatfajták tenyésztését, megyei állattenyésztési alapok létesítését, korszerű megyei állattenyésztési statútumok alkotását és ezek előkészítésében részt vettek. Közreműködtek az állattenyésztés fejlődését biztosító törzskönyvezési munkában. Figyelemmel kísérték az állatállomány egészségi állapotát, ügyeltek az előírt tenyészirány megtartására. Ahol szükségesnek látszott, javaslatot tettek annak megváltoztatására, különösen az igás jellegű szürke marha tenyésztéséről a tejelő tarka fajtára való áttérésre. Elősegítették az állattenyésztő egyesületek alapítását, sok esetben ellátták azok igazgatását, propagálták az állatbiztosítás ügyét. Baromfitenyésztő mintaközségeket szerveztek. Intézték az állattenyésztés előmozdítására irányuló állami akciók lebonyolítását; 3. ügyeltek az osztatlan közös legelők használatára, figyelemmel kísérték a közlegelők állapotát, szorgalmazták azok karbantartását és felújítását: a gyomirtást, szakaszos legetetést, 60 Arra mégis módot adott a törvény, hogy ha bizonyos intézkedési tervezet elkészítéséhez vagy helyszíni eljárás során részletes mezőgazdasági ismeretek nem nélkülözhetők, azzal a járási gazdasági felügyelőt meg lehessen bízni. 61 A községi apaállatistállókat belterültről a közlegelök szélére telepítették ki, ezáltal megszüntethető volt az a tenyésztési és állategészségügyi szempontból hátrányos gyakorlat, hogy a bikák állandóan a csordában jártak. 157
