Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Patay Árpád—Dr. Sz. Póczy Klára: Gyümölcsmaradványok aquincumi mumiasírból
A kosárkában elhelyezett gyümölcsmagvak állapota arra enged következtetni, hogy a sírba rakott cseresznyét és kajszit friss fogyasztásra szánták. Nem lehetett tartósított gyümölcs, mert ebben a konzerváló anyagokkal telített környezetben az aszaltgyümölcs húsa is fennmaradhatott volna. A két Prunus, a cseresznye és a kajszi közös előfordulása a sírban, a halott eltemetésének időpontjára is rámutat. Ha figyelembe vesszük, hogy a IV. század eleje óta a hazai éghajlat lényegesen nem változott, és feltételezzük, hogy a mai termesztett cseresznye és kajszi fajtáinál későbbi és korábbi fajták nem voltak, úgy a két faj közös érési ideje, vagyis a temetés időpontja június második felére esik. Aquincumban előkerült falfestményeken, mozaikokon, kőfaragványokon számtalanszor találunk gyümölcsábrázolásokat. Az említett műalkotások köztudomásúan mintakönyvek alapján készültek valamely birodalomszerte közkedvelt képtípus nyomán, így semmiképpen nem tájékoztathatnak a helyben- termő gyümölcsfajtákról. Pannónia kutatása során alig néhány alkalommal kerültek eddig elő gyümölcsök. A harmincas évekből az aquincumi polgárváros ún. Aranyároki temető sírleleteit említhetjük ebben az összefüggésben. Itt egy családi sírkertben a halott hamvait tartalmazó urna mellett kis zsáknyi diót találtak, egy másik sírban szilva és mandulamagvakat.13 1949-ben Intercisában későcsászárkori téglasírban találtak a halott lába mellett sok mandulát, s már korábban vittek be a temetőből a Székesfehérvári Múzeumba egy megszenesedett almát. Arrabonaból szintén sírlelet együtteseként datolyát, fügét és barackmaradványokat tartanak számon.14 Az aquincumi múmiasírban épen maradt * cseresznye és kajszibarack feldolgozása rávilágíthat arra, hogy az i. u. III-IV. században milyen fejlett fokon állt a gyümölcstermesztés Pannóniában. Ezért röviden körvonalaznánk, hogy milyen gazdasági formák közt folyhatott Aquincumban a gyümölcstermesztés a későcsászárkorban. A kutatás már korábban megállapította, hogy a polgári és katonai településeket nyugat felől szegélyező dombok lejtőjén egykor villasor húzódott a római útvonal mentén. Az épületek az agyagos oldalba vágott terraszokon emelkedtek s mint a már feltárt vagy csak a felszín alatt kirajzolódó rommaradványok mutatják, a 6-8 helységből álló épülethez több kisebb fakonstrukciójú gazdasági épület tartozott. Feltehetően ólak, magtárak, kisebb műhelyek, személyzeti lakások lehettek ezek. Ilyen villákat említenek a József- hegyről, Szemlőhegyről, Pálvölgyi-barlang bejárata körül, az ún. Kapucinus- dombról, a Testvérhegyről, Táborhegyről, Csúcshegyről .15 Az irodalomban több ízben azt olvassuk, hogy a főépület két-három helyisége központi fűtéssel volt ellátva, a termeket falfestéssel, stukkóval díszítették. A Csúcshegyi villacsoport főépületéhez hideg és meleg vizű fürdő is tartozott. Ma már világosan látjuk, hogy a villák számára a hely kiválasztásánál milyen fontos szerepet játszott a szép kilátás mellett az ivóvíz.16 A budai lejtőkön bőségesen fakadó forrásokat veszik körül minden esetben e villatelepülések. A halottakat a villák mellett temették el. Az aquincumi múmiasírokat is itt találták. 13 Nagy L.: Budapest az ókorban. Budapest története I. (1941) 651. o. 14 Sági K.: Intercisa I., Arch. Hung. 33/1954/64. 15 Nagy L, : Aquincumi mumiatemetkezések. Diss. Рапп. I. 4. (1935) 4.; PbR 12/1937/25 skk. 16 Póczy K.-Hajnóczi Cy. ; Rómaikon fürdők Budán. Műemlékeink (Bpest. 1959.) 21.
