Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Bökönyi S.—Kállai L.—Matolcsi J.—Tarján R.: Összehasonlító vizsgálatok az őstulok és a szarvasmarha elülső lábközépcsontján
II. számú táblázat folytatása Rtg. A a В b F f f f szám mm mm mm mm mm2 mm2 F h Magyarországi mai szarvasmarha csontok 14. 37 19 27 15 784 560 0,71 2,5 15. 42 20 30 16 989 738 0,75 3,2 18. 46 25 22 17 1155 821 0,71 3,6 19. 39 20 30 16 918 667 0,73 2,9 20. 39 19 29 14 887 679 0,76 2,8 21. 40 19 30 15 942 718 0,76 3,2 22. 42 20 31 20 1022 708 0,69 3,1 75. 40 17 29 11 900 763 0,81 3,5 76. 36 14 29 10 820 710 0,86 3,3 77. 37 15 28 10 812 695 0,85 3,2 78. 35 15 26 11 715 585 0,81 2,9 79. 40 19 29 10 910 762 0,83 3,6 80. 33 15 27 10 700 580 0,82 2,5 81. 40 16 30 12 942 790 0,83 3,5 Rövidítések: A = a csont szélessége, mm. a = a csontüreg szélessége, mm. B = a csont vastagsága, mm. b = a csontüreg mélysége, mm. F = a csont keresztmetszetének felülete, mm2, f = a cortex keresztmetszet felülete, mm2. h = a csont hossza, mm. 5. A distalis epiphiysis proximalis határán levő epiphysisporc az őstulok metacarpusokon alig látható (főleg az ízületi henger tömörsége miatt) és vonala enyhén ívelt. A házimarhákon (a finomabb szerkezetű szivacsos állomány miatt) az epiphysisporc vonala jóval feltűnőbb, és többnyire hullámos. A radiometriás módszerrel végzett vizsgálatok számszerűen is kimutatták, hogy az őstulkok elülső lábközépcsontjának cortexe vastagabb, mint a házi- marháké. Ez kétségtelenül fennáll akkor is, ha az A-а, illetve a B-b értékeket vesszük szemügyre, de fennáll akkor is, ha a csontok biológiai súlypontjában mért keresztmetszet felületének (F), valamint a kéreg-keresztmetszet felületének (f) nagyságát és egymáshoz való arányát vizsgáljuk, miként az a II. számú táblázatból kitűnik. A táblázat adatai alapján az őstulok metacarpusok két csoportba sorolhatók. Jól elkülönülnek azok a nagyméretű bikacsontok, amelyeknél az F érték 1300, az f érték pedig 1100 felett van. A másik csoportot az őstulok tehenek alkotják lényegesen kisebb, 895-1020 közötti F értékkel és 737-785 közötti í értékkel. Jellemzőnek tekinthetjük, hogy az érték az előbbi csoportnál nagyobb mint Г 80, az utóbbinál pedig kisebb mint 80. Kivételt csupán a 86-os rtg. számú svájci őstulok tehén képez, amelynél a cortex aránya megegyezik a bikákra vonatkozóan megállapított aránnyal. Egyébként, ha a cortex metszet felületét a csont hosszához viszonyítjuk, a bikák esetében jól elkülönülő és feltűnően nagy 4,5-6,2 értéket kapunk, míg az őstulok tehenek esetében egyformán 3,3 értéket állapíthattunk meg. 13
