Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
A BAROMFITERMÉKEK MAI NAGYÜZEMI TERMELÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI MAGYARORSZÁGON Dr. Mártha Zsuzsánna A XVIII. század végén azt írta kitűnő statisztikusunk, Schwartner Márton, hogy Magyarországon fejlettebb a baromfitenyésztés, mint bármely más országban.1 Bár ez túlzásnak hat, annyi bizonyos, hogy a jobbágyportákon mindenütt sok baromfit tartottak. A népi baromfitenyésztésen kívül ott volt azután majdnem mindenütt az országban az állományok nagyságánál, valamint a földesúri kastélyok, udvarházak majorjaiban való elterjedtségénél fogva nagygazdasági típusúnak nevezhető baromfitenyésztés is. Természetesen nem szabad ebben a mai nagyüzemi pecsenyebaromfi és tojás tömegtermelésnek valamilyen egyszerűbb, ősi alakját látnunk, mert a földesúri majorok baromfi- tenyésztését is kisüzemi módszerekkel űzték. Hagyományos munkafogásokon alapuló baromfitenyésztés folyt ott is, mint a jobbágyportákon, de nagyban, míg a mai „pecsenyebaromfi- és tojásgyárak'' a nagyüzemi szervezés modern alakzatai. Valamelyes hasonlóság csupán az állományok ház körülinél nagyobb létszámában fedezhető fel köztük. Takáts Sándor, a régi magyar nagyasszonyokról szóló könyvében írja, hogy a XVI-XVII. században „A kertgazdaság mellett főasszonyaink a szárnyas majorságra is nagy gondot fordítottak"2 „Pávákat, gyöngytyúkokat, hizlalt kappanokat minden udvarházban tartottak. Korán ültették a hidakat s már január hóban (néha még előbb is) ehető lúdfiakat küldözgettek ajándékba."3 Egy másik helyen Zrínyi Miklós nevelőanyjáról azt írja Takáts, hogy „Nagyon sok baromfit tartott s a tojást Bécsben adta el. Az 1620. év tavaszán például 3900 tojást küld Bécsbe és Sabina nénje megírta neki, hogy talán 8 darabjáért adnak négy krajczárt."4 A magyar agrármúlt írott forrásai között jelentősek az egykori gazdasági utasítások. Csaknem valamennyiben baromfiakról is található említés. így I. Rákóczi Györgynek 1634-ben gyulafehérvári tiszttartója részére adott, 54 pontból álló utasítása 20. pontjában az állatállomány, közte a baromfiak (tyúkok, ludak, récék, pávák, indiaiak, azaz pulykák) mentői nagyobb számban való szaporításáról olvashatunk. A 49. pontban pedig azt a kívánságát fejezi ki I. Rákóczi György, hogy tyúkból, lúdból, tyúkmonyból, azaz tojásból ne csak a házi szükséglet fedezésére legyen elégséges mennyiség, hanem pénzt 1 Schwartner, Martin: Statistik des Königreichs Ungern. Pest. 1798. 169. p. 2 Takáts Sándor: Magyar nagyasszonyok. Bp. é. n. 39. p. 3 Takáts Sándor i. m. 188. p. 4 Takáts Sándor: Zrínyi Miklós nevelőanyja. Bp. 1917. 95. p. Ili
