Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Khin Antal: A Szelidi tó halászata
Vej sze A rekesztőhalászat szerszámai közül néhány évvel ezelőtt (1955 őszén) megtaláltam egy nagyon ősrégi szerszámot is e tavon: a vejszét. Ma azonban már felhagyott vele a halász. A varsák helyettesítik, mert ezeket jobban el lehet helyezni a tó különböző helyein. (Ekkor 50 varsával dolgoztak). Ügyelni sem kell annyira rájuk, mert az orvhalász nem tudja olyan könnyen megdézsmálni, mint a vejszét. Ezek az utolsó vejszék egyszerű szerkezetek voltak, tipikusan a kis halász szerszámai. „Rekeszt" vagy „kürtő” elnevezésük volt, de a vejsze nevet is ismerte a halász. Ezt itteni nádból állították elő. Több fényképet készítettem róluk s így formájuk meg van örökítve. A tó északi végében a Szőke-tanyának nevezett halászóhely táján rejtőzködtek. Másfél órai ladikázás után, erős szélben akadtam rájuk, már eléggé meg voltak rongálva nagyobbrészt. A halász magyarázata szerint az orvhalászok keze nyomai látszottak rajtuk. Ugyanis elég sekély helyen állottak, nem messze a parttól, s így elég könnyen ladik nélkül, gázolva is megközelíthetők voltak alacsony vízállásnál. Azért kellett őrizni, mert szákkal könnyen ki lehetett merni a halat a vej széf éjből, a kürtőből. A vejszék lészából (a terelő nádfal neve) és kürtőből (a fogókészülék neve) állottak. A falakat alkotó nádszálak dróttal voltak összekötve, fakarókl^al pedig a vízbe erősítve. Kb. 120 cm magasak voltak s mintegy 30-40 cm rész 104 A Szőke-tanya a tó északi részén
