Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)

Khin Antal: A Szelidi tó halászata

pontyon kívül még kisebb mennyiségben csakis más békéshalak élnek (kárász, ezüstös bálin, küsz, dévér), melyek szintén igen aprók maradnak.

A ragadozók hiánya és a tó helyekénti nagy mélysége (8 méter körül is) és talajának egyenetlensége igen nehézzé teszik a csökött hálák irtását és a tó halászatát, minek következtében beállott a csekély termelőképességhez viszonyítva igen nagy halnépsűrűség, ami viszont az utóbbi elcsenevészesedését okozta. A Szelidi-tó pontyai négyéves korukban a közepesnél kisebb egynyaras darabsúlyát érik el csak és alig növekednek, mert majdnem csakis a minimumra redukált fenntartó-táplálékot képesek a tóban megszerezni.''0

Unger négyéves teleikrás pontyot talált a tóban, melynek hossza csak 12 cm volt. A halászok szerint a pontyok között előfordultak 3-4 kg-osok is. A legnagyobb amit fogtak 6 kg-on felül volt. Ezek azonban nem itt nőttek ilyen nagyra, hanem a Dunából kerültek ide egy-egy nagy áradás alkalmával.

A halászok szerint volt a tóban harcsa, csuka, süllő is a nemes ragadozók közül. Ezek is csak a dunai nagy árvizekkel juthattak ide valószínűleg. A régebbi időkből nincsenek feljegyzések, legalábbis eddig ilyesmit nem ismerünk. A török időkből nem említik halászatát.

Üjabb adatok szerint az 1941. évi nagy árvíz után kifogták a nemeshalakat és a naphal meg a sügér nagyon elszaporodott. Ponty igen kevés volt. 1952- ben 8 kg harcsa, 5 q ponty és 2,3 kg kárász volt a paksi halászok zsákmánya.6 5

5 Halászat. 1948. 135. 1.

ÍOO