Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez
JUH 1636. június 7-én a körmendi tiszttartó jelenti, hogy nála öregestől, apróstul 332 juh van: „helek sinczen hozzá, ahol őket jártatnák és legeltetnék, mert itt az körmendi határban tsak tíz hold föld sinezen taráta 20 föld, ahol járhatnának, it az Vár alatt az parragon őrisztetem egy béressel" (B). 1768. augusztus 24-én Kernenden birka találtatott: „16 öreg koss, 293 nyüstén, 23 ürü, tavali koss 4, 97 nyüstén, 58 ürü, idei kos bárány 6, nyüstén bárány 136, ürü 148, mindenestül pedig 781." Tehát összesen 26 kos, 526 nőstény és 229 ürü, különböző korosztályú (F). Ugyanakkor Gersén: ,,Id est 7 öreg koss, 149 öregh nyüstén, és 22 öreg ürü. Tavali koss bárány 4, nyüstén 37, ürü 21, idei koss bárány 7, nyüstén 63, 56 ürü bárány, mindenestül pedig 366", 18 kos, 249 nőstény és 99 ürü (F). Arányaiban igen hasonló a két juhászat. Az adatok szerint 20 körüli nőstényre jut egy kos, a kos bárányokat ürünek korán herélik, az ürük száma idővel csökken, azokat nemcsak vágásra, gyapjúra is tartják, a jerkék egy része is vágásra kerül; az iker-ellés nem olyan gyakori, valamivel több kosbárány születik s a heréléskor nincs nagy pusztulás. 1772. VI. 30-án: a „Vassvári Seregiül" való szaporaság volt 1772-ben 7 kos, 44 ürü és 49 nőstény bárány, a felsőoszkóiban 10 kos, 72 ürü és 82 nőstény, a gersei seregben 8 kos, 47 ürü és 68 nőstény. Egy 1770. XII. 22-én kelt kimutatás szerint a vasvári uradalom birkái közül 400 birka a döreskei, 400 a kis-mákfai és 442 a gersei árendás birkás „keze alá adatott" (F). „Conventiós Birkások előtt vagyon": Vasvárt összesen 423, Felső Oszkóban pedig 357. Az arányok itt is hasonlóak, csak az árendásoknál több nőstény esik 1 kosra (F). Az Eszterházy-uradalomnak nagy létszámú nyájai voltak. Cinfalva határában 1774-ben 1000 birka volt, 1776-ban Boldogasszony határát 1500 birkája legelte, 1780 előtt Szarvaskőn 800 birkát tartott (helyébe tehenészet kerül majd) (OLE). A juhok tartása még a XVII. században is a legeltetésre volt alapítva, az 1636. évi körmendi jelentés szerint. 1754-ben már „A marháknak is — birkáról van szó — annak üdéiben elegendő széna és szolma fogh adatni" (F). A „Dereskej Árendás birkásnak Contractusában — a kötés 1770. X. 20-án volt — található: 3-tio. — Minden száznak téli kitartására öt közönséges szekér széna, szolma elegendő fog rendeltetni" (F). A XVIII. század végén már a birkák teleltetése takarmányra volt alapozva. A balatonkeresztúri ispán jelentéséből: „Bottyán pusztához tartozandó határ legföllebb 2000 Birkának valami szorosan ad nyári legelist Télen pedig Takarmányhoz képest másfél ezer ki teleltetissét mindenkor lehet remiileni, ehhez képest mivel a mostani Birka akoly ezen számnak befogadására, nem elégséges, még 25 ölyes ujj Akolyra volna szükség. De hogy idővel más egyébb marha is telelisen itten megférhessen ha 40 ölyes Akoly fog épülni minden esetre Elegendő leend." (OLF tervek 1800.) A birkaaklokat általában fából építették. 1771-ben Hegykőn tervbe vették egynek megépítését, ha megfelelő fa rendelkezésre áll majd (OLE). Az 1754. IX. 27-én Vasvárra birkásnak szegődött Csire F. konvenciós levelében a vaj és sajt adási kötelezettségén kívül tartozik „az marhákrul számot adni, es szaporitany esztendőt áltól két ízben. Az nyiriskor jelen levén az uraságh embere a gyapjú megh méretetvén az urasághnak be adatik" (F). Eszerint ott évenkint kétszer bárányoztattak, s a birka merinó féle lehetett. A birka nyírása küM Puszta, elhagyott.
