Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez
köböl kukoricza, mellyek rész szerént Mákfaj, rész szerént pedigh Hidvégi malmokban kásának (saját kiemelés) csináltattak az Major szükségére . . ." (F). Malomban összeőrölt takarmánykeverék 1771-ben! Vasvárott a majorság első félévi takarmánya 1771-ben 1 % köböl búza, 2 köböl hajdina, 3 köböl szemes kukorica (F). A lendvai gazdaságban sok széna volt, azért az uradalom másik gazdaságából marhákat küldtek oda hizlalásra. 1769. III. 21-én Kismartonból értesítik az intézőt, a sárvári mészáros le fog utazni, hogy az ott hízó marhákat átvegye (OLE). A marhahizlalás alapja tehát még a széna volt. Kismartonból 1780. IX. 2-án a jószágkormányzó jelenti, hogy a lendvai intéző közlése szerint a környéken igen jó szénára van kilátás ... 50 ökröt át kellene adni hizlalás céljából (OLE). Kernenden 1767. I. 30-án kelt adat a „szecska meczés" költségeiről szól (F). Tavaszi szalma szecskázásáról lehet szó, erre mutat Esterházy Miklósnak 1779. VII. 1-én Eszterházán kelt utasítása: Ez évben a széna, mivel az időjárás a takarmányokra rossz, drága. Hasznosnak tartaná, ha ez évben az árpát alacsony tarlóra vágnák, ugyancsak a zabot is. Idejében kell a cséplést elvégezni s a szalmát a lovak részére eltenni. A szalmát azoknak a lovaknak takarmányozásánál kell felhasználni, melyek könnyebb munkát végeznek. A tehenészetekben ez időben árpa vagy zab szalma adandó (OLE). A tavaszi szalmát — e két adatból kitűnően — legalábbis részben szecskázva etették az ország nyugati részén is. 1776ban olvasható egy újítási javaslatban, hogy a here, répa és burgonya a marhák legjobb takarmánya, ettől bőven tejel az állat, húsa jobb, vágásra alkalmasabb (OLE). 1771. december 31-én Vasvárott kelt kimutatás az „Alláb specificalt zaab, csutas kukoricza, buza és ross allyárul, nem különben kurparul, mely az Majorban lévő lovakra, Disznókra és Majorságokra erogáltatott" (F). 1779-ben Kismartonban összeállított évi szükséglet 1080 mázsa árpa és 7047 mázsa zab. Elvileg tehát jelentős takarmány az abrak s abban a zab 6—7-szeres mennyiségben szerepel, elsősorban a lovaknak szánva (OLE). 1779. XI. 12-én a postaállomásokon elhelyezett lovak takarmányszükségletét Eszterházán a következőképpen állapították meg: Egy hámos ló heti szükséglete: 1 V2 mérő zab, naponta 12 font széna, hetenkint 50 font vagy 4 csomó alom. Egy nyerges lóra számítanak hetenkint % mérő zabot, naponta 8 font szénát, almot, mint a hámosnál. Küldönc lóra adnak hetenkint: 1 mázsa zabot, naponta 10 font szénát, almot, mint a többi, annyit kap (OLE). Vasvárról az 1769—1771. években több adat is van só kiadásáról, sertések, marhák, birkások, hizlalók számára (F). SZARVASMARHA Kettős hasznosítású volt e tartási szakasz első felében. Tejét eleinte csak a marhát tartó paraszt és a gulyás-társadalom becsülte. Erejére nemcsak a földművelésben volt szükség. Legalább annyira a fuvarozás is igénybe vette. 1519ben a Vas megyei Család vámtarifájában egy terhelt szekér után, még ha 20 marha húzza is, fizetendő 1 krajcár (OL). 1771-ben március 23-án Kemendre 14 „vonyos ökröt" adnak át Vasvárról (F). A marha húsa nemcsak kivitelünkben szerepelt mégpedig jelentős, komoly tételként, hanem idehaza is a közfogyasztás elterjedt, kedvelt húsféléje volt. A bécsi vásárra szánt marhákat a Fertő körül teleltették, a Hanság s a tó nagy sás és nád rengetegében. Onnan kiszakítottak szükség szerint egy csapatot és 4* _ 7 51
