Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Dr. Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára: Mitterpacher Lajos

szem előtt kell tartani a mezőgazdasági, háztáji és kereskedelmi ismereteket és figyelemmel kell lenni a gyakorlati célra. A Merkur von Ungarn 1786. évfolyamában nagy alapossággal ismertetve a tárgyat, ezt írta: „Oly tantervet kívántak követni, mely a birtokos nemességnek és a világi papságnak^ alkalmat adjon arra, hogy a szerzett ismereteket necsak a közvetlen gyakorlati használatban érvényesíthessék, hanem a hazai termények javítása tekintetében egyre új felfedezéseket tehessenek." A mezőgazdasági tanszéken tartott előadások természetesen nem túl sok helyet igényelhettek maguknak a bölcsészkar kötelező tantárgyai közt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a természetrajzi, földleírási és földmértani tantárgyak tanításánál is figyelembe kellett venni a mezőgazdasági szempontokat. A bölcsészkari hallgatóknak kötelező tárgyként kellett hallgatniuk az első évben heti 3—4 órán át a föld természettörténetét, a második évben 4 órán át a természetrajzot, a harmadik évben heti 2 órán a mezőgazdaságtan és a földméréstan elméletét, nyáron a gyakorlatát és heti 1 órán a technológiát. A hittudományi kar hallgatói kezdetben a negyedik, később az ötödik évben heti 3 órán kötelező tárgyként hallgatták a mezőgazdaságtant és a technológiát, minthogy leginkább a lelkészektől várták a mezőgazdasági ismereteknek az elmaradott nép között való terjesztését. Nagyváthy János Szorgalmatos Mezei Gazda c. könyvében így ír erről: „Kívánni kellene, hogy a Gazdaság-Tanítás catechismussá válna és hogy a Papság ezt a mesterséget különösen tanulván, hallgatóinak e részben is útmutatója legyen. így készíttetett elő erre Pesten a kir. Universitásban a kispapság eddig az ideig." Az egész népoktatás akkori helyzetére jellemző, hogy a Lexikon Universum locorum populosorum Regni Hungáriáé 1773-ban Magyarországon (Erdély nélkül) kerek 9000 község létezését mutatja ki, ebből Szekfű szerint csupán 4000 községben volt iskola s ezekből 2000 községben a jegyző tanított. Ha ez így volt, valóban elképzelhető, hogy az egyetemen mezőgazdaságtant tanult és a nép foglalkozását ismerő lelkész némileg pótolhatta az ezirányú oktatás hiányait. Minthogy a mezőgazdaság természetének és követelményeinek megismerése — kivált ha az ismeretek továbbadása, terjesztése a cél — az elméleti tudáshoz gyakorlati készséget is igényel, már a Ratio 199. szakasza is szükségesnek mondta ki, hogy az egyetemnek két kertje legyen: egy a botanika, egy pedig a mezőgazdaság gyakorlati tanításához. Igaz, ha a „kert" szó alatt valóban kertet értünk, ez csak kevéssé mutathatta volna meg a mezőgazdaságot a maga sokrétűségében és összefüggéseiben. Az új uralkodók általában gyakran megváltoztatják elődjeik intézkedéseit. így volt ez, mikor Mária Terézia után II. József következett: nő után a férfi, öreg után a fiatal, vallásos után a felvilágosodott. II. József újító szándékának esett áldozatául 1785-ben az egyetemen létesített mezőgazdaságtani tanszék is, melyet az uralkodó rendelettel megszüntetett. Az ésszerűség szemszögéből nézve valóban vitatható volt az, hogy az egyetem bölcsészetkarán létesített mezőgazdaságtani katedra megfelelő tangazdaság nélkül képes lehetett-e oly lelkészeket vagy laikusokat kiképezni, akik az élet gyakorlatában vagy a közép- és alsófokú iskolákban a kellő mezőgazdasági ismereteket fejleszthették és terjeszthették volna. A bécsi kormány járószalagján vezetett magyar hatóságok is meghajoltak a Bécsben 1783-ban közzétett Entwurf für das philosophische Studium (A bölcsészeti tanulmányra vonatkozó tervezet) kívánalmai előtt, s a Helytartótanács 1785. október 11-én hozott határozatával közölte az egyetem tanácsával, hogy a bölcsészettudományi karon a mezőgazdaságtani tanszéket meg kell szüntetni, s a mező-