Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Dr. Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára: Mitterpacher Lajos
vagy pusztultak, fejlődtek vagy csenevészedtek. Már a század elején is voltak olyanok, akik tisztában voltak az elmaradottság okaival. így például 1721-ben egy bakkalaureátusi vitatételnek ezt adták címül: „Mily nagy számú embert lenne képes Magyarország földje — serényen mívelve — közepesen termékeny évben is eltartani?" * A vázolt eszmei, társadalmi és gazdasági légkörben jött létre a Ratio Educationis és annak rendelkezésére az egyetemen a mezőgazdaságtani tanszék. Megalkotásában már nagy rész jutott magyaroknak is. Elsősorban Ürményi Józsefet kell köztük megemlítenünk, akinek mint kancelláriai tanácsosnak és a kancellária tanügyi előadójának hierarchikusan is nagy szerepe lehetett a királyi rendelet politikai és gazdasági részének, így a mezőgazdaságtannak az egyetem tantervébe illesztésének — megszerkesztésében. Nem mindenki ismeri el evvel kapcsolatos szerepét, de a Széchényi Könyvtár kézirattárának Ürményi-aktái közt van Mária Teréziának egy 1776. július 6-án kelt levele, amelyben többek közt ezt írja: „Diese Ausarbeitung des Ürményi... finden alle sehr wohl und grossgedacht." („Ürményinek ezt a munkálatát mindenki igen jónak és átgondoltnak tartja.") Ürményi valószínű vezető szerepe mellett részt vett a Ratio kidolgozásában Tersztyánszky Dániel kancelláriai másodlevéltáros, Makó Pál lelkész és feltehetően még inkább Kollár Ádám császári könyvtári igazgató, akit a Magyar Történet IV. kötetében Szekfű Gyula ,,a reform szellemi atyjának" nevez. A később „tanulmányi rendtartásnak" is nevezett Ratio Educationis 178. szakaszát képező „4. Oeconomia rustica" c. fejezet első mondata szerint: „Fölösleges volna erről a tudományról (a mezei gazdaság tudományáról) magasztalást írni, sokféle hasznát, széltében elterjedt előnyeit ajánlani. Bárhova vesse sorsa, bizonyára nem akad az akadémikusok között, de még egy sem, aki nyilvánvaló kára nélkül el lehetne ez ismeret hiányában, vagy aki támogatást nem találna annak tanulmányozásával." Kimondta ez a királyi rendelet, hogy a falusi iskolákban is oktatni kell azokra az ismeretekre, „amelyek segítségével a parasztemberek becsületességre és vagyonuk figyelmes gondozására nevelhetők". A grammatikai iskolákban a földműveléssel foglalkozó auktorokat — Porcius Catot, Tertulliust, Varrót, Columellát, Taurus Aemilianust — latinul kell olvasni, „úgy hogy műveikhez a magyar mezőgazdaságra vonatkozó megjegyzések legyenek fűzhetők". Az akadémiákra vonatkozóan azt írta elő, hogy a mennyiségtannak különösen ama részeit kell figyelembe venni, amelyek a mezőgazdaságba, a vízműtanba és az építészetbe vágnak. A fizika tanítása is, ahol csak lehet, a mezőgazdasággal kapcsoltassék egybe, a természetrajz tanárai pedig oltsák hallgatóikba a természeti tárgyak gazdasági és technikai ismereteit. Gyakorlati érzékre vall az a rendtartásban kifejezett kívánság, hogy minden akadémiához valamely kincstári vagy tanulmányi alapbeli birtokból bizonyos területet bocsássanak rendelkezésre, ahol az illető megfigyeléseket tehessen és kísérleteket végezhessen. Az egyetemen létesített oeconomia ruralis tanszéke ésszerű betetőzése volt a mezőgazdaságtanítás lépcsőzetes építményének. A Magyar Történetben Szekfű Gyula így méltatja ezt a tényt: „Az új tanszékek közt nagy jelentőségű a mezőgazdaságtan katedrája, melyen Mitterpacher Lajos apát ismerteti követésre méltó példaként az előrehaladottabb nyugati földmüvelés módszereit." (Magyar Történet, IV. 531. 1.) A Ratio Educationis 198. szakasza fukarul mért néhány szóval így rögzítette a tényt: „Az egyetem kebelébe fog tartozni: 10. pont: A mezőgazdaságtan tanára." A tanterv azt az elvet követte, hogy már a természetrajz tanításánál 3* - 7 35
