Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Khin Antal: A pesti vizafogók és a mai Vizafogó utca neve

zadból (14). Ezek maguk fogták meg a vizát, tehát igazi vizafogó szerszámok voltak. Az ilyen szegyek és vej szék építése költséges volt. Azért adományozták a magyar királyok híveiknek úgy, mint a földet. Ez mutatja gazdasági jelentőségüket. (Lásd Hermann Ottó idézett művét.) Ezek emléke maradt fenn helynevekben is, mint pl. Tiszacsege és Szőgye. Mindkettő folyó mellett van. A vizafogó szegye (5. ábra) legrégibb leírását Oláh Miklóstól ismerjük. SzeMagyar vizafogó szegye, a történeti adatok alapján rajzolim PcKOHCTpynpoBaHHoe npucnocoÖJieHiie AJIH JTOBÜCHH^ öejiyrH na ^lyHae Reconstructed sturgeon fishing-place tinte két sorban, párhuzamosan rekesztették el a Dunát vastag tölgyfaoszlopokkal, melyeket a víz medrében vertek le egymás mellé sűrűn, keresztben. Ezzel elzárták a vizet egészen. Ezt csak ott tehették, ahol több ága, de legalább kettő volt a Dunának, mint Pestnél, Komáromnál, vagy több, mint Csallóközben. Különben megakadályozták volna a vízi közlekedést és a vizák továbbvonulását. Az alsó sor közepén nyílást, kaput hagytak, hogy a halak bemehessenek az így készített szegyébe. Ezt a kaput, mikor a vizákat meg akarták fogni, zsákszerű, varsához hasonló hálóval elzárták, azután az erre a célra készült különleges vastag zsinórból (inslíg) kötött hálóval, az ún. vizahálóval kezdték meg a halászatot a szegyében. A víz fenekén tartózkodó vizákat meg is riasztották, hajítógépekkel nagy dörgést idéztek elő, a megriadt vizák ide-oda úszkáltak, de a hálóval már be voltak kerítve és lassan parthoz vonattak. így zsákmányul estek. Amelyik esetleg kiszökött a hálóból, a szegye kapujában elhelyezett zsákhálóban esett foglyul. A szegyekben még főleg szigonnyal halásztak (a zsákháló varsaszerű volt, de nem kötöttek bele vörcsököt vagy viszát, mint a varsánál, nem is volt rá szükség, mert a nagy hal nem tudott benne megfordulni, és így nem menekülhetett belőle) (15).