Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Khin Antal: A pesti vizafogók és a mai Vizafogó utca neve

hamar jelentkeztek. Ugyanis ez a szegye a Dunát teljesen keresztülzárta a budai parttól a pesti partig. A vizák emiatt nem tudtak feljebb hatolni és ezzel más vizafogóknak, melyek a Dunán ettől felfelé voltak, sok kárt okoztak. A károsultak hamarosan tiltakoztak, és így a vizafogó szegye megsemmisítését rendelte el a király. Pesten felül ugyanis még sok birtokosnak volt vizafogó tanyája, így például olyan hatalmas úrnak is, mint az esztergomi érsek és másoknak. Ezek pedig nem engedték jövedelmüket megrövidíteni. Az említett vizafogó pedig nem is a királyé, hanem a királyi tiszteké volt, ők építtették (7). A mohácsi vész után (1526) pár évvel a budai vár udvarbírája hízelegni akarván az új királynak Ferdinándnak, állíttat egy vizafogó szegyét 1528-ban, mint maga mondja: „Őfelsége hasznát így is növeljc". Ez a Pamflinger István nevű udvarbíró bizonyára azonnal az új királyhoz csatlakozott. A szegye helye csak általánosságban van megjelölve, hogy Buda és Vác között állott. De ez is átterjedt a pesti oldalra is, mert a Dunát egészen átfogta, s emiatt azt is le kellett bontani, mint az említett királyi tisztekét, mert Pamflinger udvarbíró nem volt tekintettel másokra. A zavaros idők bátorságot is adtak a tág lelkiismeretű embernek. A zord idők ellenére is elég gyorsan jelentkeztek a megkárosítottak. A vizák most sem juthattak ezen a vizafogón túl felfelé. Egy sem juthatott el, csak véletlenül is Esztergom, Komárom, Guta szegyéibe és egyéb csallóközi szegyekbe. A komáromi vizafogók pedig a leghatalmasabb úré, a királyéi voltak. Ezek közül pedig a legnagyobb háromszor annyi hasznot hajtott azelőtt, mint most a váci, budai. Teljes tönkremenés fenyegette a gútai szegyét is, mely szintén a legnagyobb hasznot hozta. Biztosra vehetjük, hogy az uldvarbíró vizafogóját is el kellett távolítani, mert ezt a károsultak szigorúan követelték. Pál esztergomi érsek és a királyi helytartó tanács is kérte elrontását (8). I. Ferdinánd el is rendelhette még maga, mert 1553-tól 1584-ig sok vizát fogtak már a komáromi halászok, mint ezt a várparancsnokok számadása is igazolja, akiknek el kellett számolni évenként e nagy halakról, melyek között tíz és fél mázsás is akadt (bécsi mázsa = 56 kg). Ha az említett Buda—Vác közti vizafogó fennmaradt volna, akkor itt ennyi viza nem akad. Hogy hamarosan intézkedés történt, igazolja Oláh Miklós is, aki 1536-ban már nagy vizafogásokról ír a Duna szakaszán (9). Ezután csak a XVIII. században jelentkezik adat a pestkörnyéki vizafogókról. Az említett vizafogók nevét nem őrzi a mai Vizafogó utca sem, mely a Margitszigettől kissé feljebb, a Rákos-patakkal párhuzamosan a Váci útig terjed. De még azét sem, mely a XVIII. század közepén állhatott a Margitsziget közepe táján, a pesti oldalon. A margitszigeti apácák ugyanis 1738-ban pert indítottak az Apáca-rév miatt, mely az övék volt. Ez a rév a sziget déli részén, a mai Margithíd táján állott. Ehhez a perhez egy térkép van csatolva 1752-ből. Rajta van megjelölve a pesti vizafogó, mely helyet a pestiek Rómer Flóris szerint sokáig ,,Hausenfang"-nak, ,,

Captura Husonumnak" neveztek. Rómer tanyának, halászó helynek gondolja, de a német és latin elnevezése után ítélve vizafogó szegye is lehetett (10). Ugyancsak a XVIII. században találkozunk egy másik vizafogóval, ez a Margitszigeten felül állott a Rákos-patak tájékán. A pesti halászcéh nevezi meg a helyét, de nem mondja meg pontosan, ugyanis a céh rendelkezik a pesti halászatra vonatkozóan az 1777. esztendőben. Eszerint ,,a kis városi szigetnél levő új vizafogónál (tehát volt egy régi is) két éven át csak négy mester halászhasson" (11). Ez a vizafogó már nem rekesztette el az egész Dunát, csak legfeljebb