Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Matolcsi János: A mezőgazdaság szocialista átalakulásából adódó múzeumi feladatok

A MÚZEUMI KIÁLLÍTÁSOK REKONSTRUKCIÓJA A magyar mezőgazdaság szocialista átalakulása következtében a Mezőgazdasági Múzeumban is szükségessé vált a kiállítások általános rekonstrukciója, vagyis a múzeum egész szemléltető anyagának a mai követelmények szerinti teljes átrendezése és bővítése. A termelőszövetkezeti mozgalom gyors előrehaladásával főként a 6—8 évvel ezelőtt létesített állattenyésztési kiállítások egyes részletei kezdtek mindinkább időszerűtlenné válni, mert döntően a munka régi módszereit, a kisparaszti gazdálkodás viszonyai között elterjedt termelési eljárásokat szemléltették, és csak előremutatásként emelték ki a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. A gyakorlattól való elszakadás csak azért nem következett be, mert a múzeumban kellő időben megkezdődött e kiállítások gyökeres átformálása, s az azóta is folytatódik az egyes témák gazdasági jelentősége által meghatározott sorrendben. Részletek változtatásával ugyanis csupán kiegészíteni lehet egy kiállítás anyagát, de a kiegészítések önmagukban sohasem teszik lehetővé egy régebbi kiállítás gondolatmenetének olyan átalakítását, hogy az a kor színvonalán álló, legújabb tudományos felfogást sugározza. Régebben is bemutatott tárgykörből tartalmában és külső megjelenésében egyaránt új kiállítást rendezni csak a téma új szempontok szerinti teljes átdolgozásával és átcsoportosításával lehet. A jelenlegi helyzetben ezek a szempontok a magyar mezőgazdaság korszerűsítésének irányelveiből adódnak. Ha tehát a régi kiállítások időszerű mondanivalója még a kisüzem és a nagyüzem között az utóbbi előnyére mutatkozó különbségeket igyekezett bizonyítani, akkor a most születő új kiállításoknak ezen túlmenően már a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok megszilárdításahoz és term.elésük fejlesztéséhez kell utat mutatniuk, mindenekelőtt a tudományosan megalapozott gazdálkodás fölényének bizonyításával. Vezérfonalnak tekinthető ebben a munkában népgazdaságunk második ötéves tervének a mezőgazdaságra vonatkozó fejezete. Az 1961. évi II. számú tervtörvény a termelőerők fejlesztésével egyidejűleg a mezőgazdasági össztermelés értékének 22—23%-os növelését irányozza elő. De a Mezőgazdasági Múzeum csak formálisan teljesítené feladatát, ha kiállításaiban pusztán a terv országos előirányzatainak propagálására szorítkoznék, és figyelmen kívül hagyná a tervtörvénynek azt a megállapítását, hogy ,,A mezőgazdasági termelés célul kitűzött fejlesztésének fontos feltétele a termelőmunka korszerű, tudományos alapokra helyezése, a dolgozók szakismeretének állandó bővítése, az élenjáró termelési módszerek gyors és hatékony elterjesztése."

4 A múzeumnak, mint a szemléltető agrároktatás intézményének, éppen e „fontos feltételek" teljesüléséhez kell hozzájárulnia, azon agro- és zootechnikai eljárások ismertetésével, amelyek helyénvaló alkalmazása révén a mezőgazdasági munka termelékenyebbé válik, a ráfordítások csökkennek, a termelési eredmények pedig elérik a népgazdasági szükségletek által kívánt mértéket. A múzeum több mint hat évtizedes tapasztalataiból leszűrt tanulság •— amelyet most is célszerű szem előtt tartani —, hogy a kiállítások sikere a mondanivaló tudományos megalapozottságától és közérthető szemléltetésétől függ. A tudományos alapokról semmilyen látványosságra, való törekvés vagy hatást keltő megoldás kedvéért letérni nem szabad, de az is méltatlan volna a múzeumhoz, ha kiállításaiban bizonyos termeléstechnikai sémák receptszerű ajánlgatá4 1961. évi II. törvény 51. §. Magyar Közlöny 1961. évi 74. szám.