Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Matolcsi János: A mezőgazdaság szocialista átalakulásából adódó múzeumi feladatok

A MEZŐGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTALAKULÁSÁBÓL ADÖDÖ MÚZEUMI FELADATOK MATOLCSI JÁNOS főigazgató Világszerte kevés az olyan jellegű intézet, mint a mezőgazdaság fejlesztését és az iskolán kívüli agrároktatást muzeológiai eszközökkel segítő Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Még a hasonló elnevezésű külföldi kulturális intézmények is a célkitűzés, a működési terület, a munkamódszer különbözősége miatt többnyire eltérő típusúak, leggyakrabban néprajzi jellegűek vagy a mezőgazdaságnak csak valamelyik ágazatára specializálódtak. A velük való tudományos kapcsolatok és véleménycserék azonban így is tapasztalataink felbecsülhetetlen értékű gyarapodását eredményezik az agrármuzeológia általuk képviselt egyik vagy másik területén. Az agrármuzeológia valamennyi munkaterületre kiterjedő módszereinek tanulmányozása a hazai mezőgazdaság minden ágazatával elvileg ma is foglalkozó Magyar Mezőgazdasági Múzeumban kezdődött, ahol ez a hagyományos tevékenység a hat és fél évtizedes hazai tapasztalatok, valamint a külföldi tanulságok felhasználásával ma is folytatódik, természetesen az általános muzeológia elvi megállapításainak alapulvételével. Nem öncélú, passzionátus foglalatoskodás ez, hanem a mai követelményekhez igazodó múzeumi munka elméleti és gyakorlati kérdéseinek tisztázása, a haladás irányának meghatározása a szemléltető agrárismeretterjesztés hatékonyabbá tétele érdekében. Jelentékeny hátrányok nélkül egyetlen intézmény sem mellőzheti munkaterületének, feladatainak gondos felmérését és körülhatárolását, a legmegfelelőbb munkamódszerek kidolgozását, különösen nem mellőzheti ezt az olyan sajátos úton haladó intézmény, mint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Ha az elmúlt évtizedek során ez az intézet alapjában véve helyesen fejlesztette agrármuzeológiai tevékenységét, ha kiállítási technikáját nemegyszer példának vehették más intézmények, akkor ez éppen a körültekintő, útkereső elemzésnek, a munkamódszerek szüntelen tökéletesítésének köszönhető. Napjainkban is emiatt fordulnak intézetünkhöz agrármuzeológiai tapasztalatokért külföldről olyan hivatalos személyek, akik hazájukban most buzgólkodnak mezőgazdasági múzeum létesítésén. Az élet azt is megmutatta, hogy amikor nálunk — akár csak rövid időre is — abbahagyták a lehetőségek elmélyült tanulmányozását, a múzeum vezetői és dolgozói perspektivátlanná váltak, a nagymúltú intézet életében átmenetileg stagnálás, sőt visszaesés következett be. Az intézet alapítása óta kidolgozott, előremutató múzeumi irányelvek minden változatát jelentősnek tartjuk, még ha közülük egyesek a mai felfogás szerint kezdetlegesnek minősülnek is, mert azok az intézet falai között hat és fél évtized alatt kifejlődött agrármuzeológia lépcsőfokait jelzik. Az agrármuzeológiai elméleti tevékenység azonban a régi sikeres kezdeményezések ellenére is csak a felszabadulás után, a szocialista társadalom viszonyai között válhatott rend-