Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Barbarits Lajos: A tömegoktatás agrármuzeológiai módszerei
Az iskolák számára berendezett múzeumi termekben a kiállítások tematikáját a tantervi szempontoknak megfelelően időközönként változtatják. Az Egyesült Államokban a múzeumlátogatás — saját statisztikájuk 12 szerint — 1948-ban még nem volt szélesebb körök kultúrigénye. Erre vall, hogy abban az évben a múzeumok és kiállítások látogatására fordított időből az USA minden lakójára átlagosan 5 perc jutott, ugyanakkor a mozilátogatás évi átlaga 100 óra volt. Ennek ellenére már akkor több évtizedes múltja volt az Egyesült Államokban a múzeumlátogatások módszeres bekapcsolásának az iskolai oktatásba. Az agrármúzeum számára bővülő, de eddigi célkitűzéseinél és metodikájánál fogva nem szokatlan feladatot jelent a mezőgazdasági oktatásban is természetszerűleg jelentkező politechnikai elv gyakorlati alkalmazása: a múzeumi tanító módszerek az eddiginél nagyobb hatásfokkal segíthetnek az iskoláknak az életre való nevelésben. 2. Oktatás élőszóval Az agrármuzeológiai elvek alapján berendezett múzeum a szemléltetés és magyarázat sokrétűségével arra törekszik, hogy az a látogató is, akit senkit sem vezet a múzeumban, megértse annak mondanivalóját. Mégis szükséges a szemléltető ismeretközlést megtoldani az élőszóbeli magyarázattal, mert az agrármuzeológus nem elégszik meg azzal, hogy a látogató megértse a kiállítás mondanivalóit, hanem ki akarja aknázni a múzeumi ismeretterjesztés pedagógiai lehetőségeit is. A múzeumi demonstrációnak hasznos kiegészítője az élőszóbeli magyarázat. A szemléltetés felkelti, a szóbeli vezetés irányítja a figyelmet. A jó vezetés előjeltétele a szakmai és muzeológiai felkészültségen kívül a pedagógiai érzék. Utóbbi azt is magában foglalja, hogy a vezető különbséget tegyen a vezetés tartalmában, módjában, a prezentáció beszédessége, a látogatók értelmi szintje, érdeklődési területe, a rendelkezésre álló idő és egyéb ad hoc mérlegelendő körülmények szerint. A túlrészletező vezetés éppen úgy unalomba fullaszt ja a múzeumjárást, mint a termeken való felületes átrohanás. Az agrármuzeológiai alapelvekre épített múzeumi kiállítás már rendezésében is figyelembe veszi az eltérő értelmi felkészültségű és többféle szakmai igényű látogatók követelményeit, tehát a vezetőnek módjában áll a kiállított tárgyi és dokumentációs anyag éppen alkalmas rétegéből vennie magyarázatot. A Mezőgazdasági Múzeumnak a gyakorlattal való kapcsolatából született meg annak szükségessége, hogy a múzeum látogatója olyan szakmai részletkérdésekre is választ kapjon, amelyekre a múzeumi kiállítások nem térhettek ki. Ezért a múzeum termeit behálózó megafon-rendszer a nap bizonyos óráiban a termelési időszaknak megfelelő aktuális szaktanácsokat sugároz. 3. Szakmai előadások A meghatározott időközönként tartott előadások a mezőgazdasági vagy múzeumi szakterület egy-egy kérdését bontják ki szélesebben, többoldalú megvilágításban, mint ahogyan az a kiállítás nyelvén lehetséges. Az élőszó •—• ha az figyelemmel van hallgatóságának a témával kapcsolatban meglevő képzeteire, fogalmaira — eredményes módja a didaktikai és pedagógiai ráhatásnak. Az előadások alapvető követelménye a téma gyakorlati érdekessége, a tudományos " Lenkei Andorné: A múzeum mint népnevelő eszköz. {Köznevelés, 1948. VII. 1.)
