Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Barbarits Lajos: A tömegoktatás agrármuzeológiai módszerei

veinek megfogalmazását, a mezőgazdasági ismeretátadás metodikájának fejlesztését kívánja hasznosítani a társadalomépítő kultúrmunkának reá eső szakaszában. Az agrármuzeológiai módszerekkel elérendő cél hármas: 1. Mezőgazdasági szakmai oktatás, tudományos vívmányok és új munkamódszerek magyarázata, ezáltal a termelés ösztönzése, korszerű formáinak népszerűsítése. 2. Az általános műveltségnek agrártörténeti ismeretekkel való bővítése, ezáltal a társadalom kulturális szintjének emelése. 3. A tudományos világnézet terjesztése. E célok állandó szem előtt tartásával alakultak ki a Mezőgazdasági Múzeumban az oktató munka mai módszerei. A múzeumi ismeretterjesztés legtipikusabb módszere a kiállítás. Hatásos oktatási forma, mert több oldalról indítja meg a bemutatott tárgyhoz fűződő tudnivalók rögzítését, többoldalú impulzusok biztosítják a bemutatott tárgyra és a vele kapcsolatos ismeretelemekre való emlékezés folyamatát. Comenius (1592— 1671) szerint „semmit sem szabad az emlékezésre bíznunk, csak azt, amit az értelem alaposan felfogott",

4 de az értelmi felfogáshoz „annyi érzékszervet kell használni, ahányat csak lehet". Ebből indul ki az agrármuzeológia szemléltetési módszere is. A szemléltetés különféle módjainak együttes használatára a kiállítás nyújt leginkább alkalmat, mert az emlékezésnek minden emberben meglevő többfajta lehetőségét egyszerre, komplex módon tudja foglalkoztatni.

5 A motorikus emlékezés a mozgás-élményeket reprodukálja. A szemléletes emlékezés a látott vagy hallott dolgokat őrzi meg, képzeteket raktároz el régebben érzékelt dolgokról. A logikai emlékezés gondolati elemeket hoz működésbe, míg az érzelmi emlékezésben főként a szenzitív részletek fejtik ki hatásukat. Mindezek az emlékezési formák egymással szoros kölcsönhatásban működnek, ha van impulzus, amely valamelyik formát működésbe hozza. Az agrármuzeológia a kiállítások rendezésénél törekszik, az emlékezés útján való élmény rögzítés érdekében, az összes lehetőségek igénybevételére: vannak mechanikus, mozgó berendezései, szemléltet szín-, fény-, hanghatásokkal, feliratai gondolati akciót indítanak meg, az esztétikai benyomás érzelmi motívumokat társít. Az emlékezésnek ilyen sokoldalú támogatásával a szemléltetett tárgy és a hozzátartozó mondanivaló a látogató ismeretállományának maradandó részévé válik. Merészen új az agrármuzeológia másik kiállításrendezési alapelve, a tematikának a máig való kiterjesztése, korszerű szemléletbe való beágyazása, röviden: az aktualitás. A régi statikus múzeumrendezési elvből főleg a téma múltjával foglalkozó, bemutató jellegű kiállítások születtek. Múzeumról beszélve, sokan ma is főleg ilyenekre gondolnak. Ezzel szemben a Mezőgazdasági Múzeum, az agrármuzeológia haladó elveiből kündulva

2 oktató-nevelő céljának megfelelően, a múzeumrendezés dinamikus módszereit fejleszti ki. Az időszerűséggel a múzeumi tárgy — képletesen szólva — kilép a vitrinből, a mai élet számára is hasznos mondanivalót fejez ki, tehát emberközelbe jut. Az aktualitás azonban nem jelenti a jelenben való elhatároltságot. A téma akkor jelenik meg összefüggő egészében, áttekinthetően, és akkor bomlanak ki tanulságai, ha a kiállítás rámutat a múlt eredményeire, a fejlődés állomásaira és mindazokra a hatásokra, amiket egy-egy esemény a haladásra gyakorolt, vagyis ha a témafelépítés dialektikus. A múlt tanulsága a fejlődés menetében és a fejlődési fokozatok kritikai 4 Comenius Nagy Oktatástana. Bp. 1953. 251. old. 5 Ivanovics: A mezőgazdasági tanítás és nevelés alapjai. Bp. 1951. 99. old.