Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Barbarits Lajos: A tömegoktatás agrármuzeológiai módszerei

nyeivé. Ez a törekvés azonban szemben találta magát az oktatásügy fő letéteményesének, az egyháznak és világi szövetségeseinek, a politikai és gazdasági hatalom birtokosainak akaratával. A tudományból fakadó materialista filozófiával ugyanis szembeállították Hume, Kant, Spencer és sok más idealista filozófus agncszticizmusát, a világ megismerhetetlenségének, az emberi ész korlátozottságán? k bölcseletét, az „ignoramus et ignorabimus"'

1 elvét, amely misztikus motívumokkal, metafizikus filozófiával töltötte ki saját ürességét. Az agnoszticizmus legvirulensebb időszaka a XIX. század második fele, amikor már múzeumok egyre szélesedő hálózata, ha kezdetleges módszerekkel is, de szemmel látható, kézzel tapintható tárgyak szemléltetése útján ismertette meg a tömegeket a természettudomány „megismerhetetlen'

;-nek hirdetett tényeivel, a természet érzékelhető, megmérhető tárgyaival, jelenségeinek tudományos hitelű magyarázatával. A dogmatikus oktatásnak ellenfele támadt a szemléltető didaktikai módszerekben, akadályozták tehát azok kifejlődését, úgyhogy a természettudományos és technikai ismeretek múzeumi oktatásának szemléltető módszerei aránylag lassan, sok ellentmondással alakulhattak csak ki. Kialakulásuk első ösztönzője a kapitalizálódó Nyugat ipari fejlődése volt. Keszthelyen a Georgikon-nak. már a keletkezése (1792) utáni időkben volt egy múzeuma, ahol modellekben bemutatták a kor hagyományos földművelő szerszámait, gazdaságában pedig működés közben is láthatók voltak a nyugati országokból behozott gépújdonságok. Mégis a Georgikon vezetői, akik e gépek és eszközök használatát tanították, évi jelentésükben lesújtó véleményt mondtak az új gépekről, megállapítván, hogy „azok inkább tsak nézésre, mint haszonra valók a mi Hazánkban". A Széchenyi István elgondolása szerint 1833-ban Pesten kiállított és a további években az Üllői úti Köztelken állandósult mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény már a gépellenes hangulat ellensúlyozásának bevallott célkitűzésével, a gépgyárosok támogatásával jött létre. Az állandó kiállítások oktató értékét növelték az időnként annak keretében rendezett gyakorlati gépbemutatók, juhnyíró-versenyek, lófuttatások stb. Ez az állandó köztelki kiállítás is, valamint a később ugyanazon a helyen, a Magyar Gazdasági Egylet, a későbbi OMGE szervezetében működött Gazdasági Múzeum már nemcsak bemutatta az újfajta mezőgazdasági gépeket, eszközöket, nemcsak tanította azok használatát, kezelését, hanem jutalék ellenében vállalta azok eladásának, szállításának közvetítését is. Gyáripari és kereskedelmi szempontok játszottak közre az egy ideig a Magyar Gazdasági Egylet székházában helyett kapott Tanszermúzeum létrejöttében is. A végletet jelentette e téren a városligeti Iparcsarnokban 1887-ben megnyitott Kereskedelmi Múzeum. Ez múzeumhoz hasonló kiállítás volt, technikai és technológiai ismeretek gazdag tárgyi szemléltető anyagával, nyilvános könyvtárral, olvasóteremmel, elsősorban azonban árutőzsdei feladatokat látott el hatalmas apparátussal, és kereskedelmi ügynökségeket tartott fenn a világ áruközpontjaiban. A múzeum tehát tanított és kereskedett, gyarapította a tömegek ismereteit és növelte a gyárosok profitját. így keveredtek gazdasági és kulturális, termelési és üzleti, oktatási és propaganda szempontok a múzeum-kultúra fejlődésének első korszakában. Ezek között az ellentétek között hányódtak a múzeumrendezés elvei még a századfordulón is, és az ellentétek rányomták a kezdetlegesség bélyegét a tudo- Nem tudjuk, és sohasem fogjuk megtudni.