Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Agrártörténeti könyvek, folyóiratok

Gazdaságtörténelmi Szemle léte jelentett. Az esetleges kutatások eredményei elszórtan jelentek meg, sok tanulmány napvilágot sem láthatott. Ezért fogadta örömmel tudományos életünk 1957-ben az Agrártudományi Egyetem Könyvtára kezdeményezését, egy litografált formában megjelenő folyóirat kiadását. Rövid idő alatt kiderült azonban, hogy már a litografált folyóirat is olyan hazai és nemzetközi visszhangot váltott ki, olyan igények támadtak vele kapcsolatban, melyeknek az Agrártudományi Egyetem keretei között, a szűk terjedelem mellett nem lehetett eleget tenni. Emellett az agrártörténeti kutatásokkal szemben ma már mások a kívánalmak, mint voltak 50 évvel ezelőtt. Az akkori kezdeményezés megmaradhatott a történészek kórében, a mai korszerű kutatás azonban feltétlenül igényli a történészek, agrárszakemberek, néprajzi kutatók, régészek, antropológusok stb. szoros, szervezett együttműködését. Ilyen együttműködést pedig jelen körülményeink között csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthat és van hivatva biztosítani. Ezért üdvözöljük örömmel a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának azt az elhatározását, hogy helyet ad falai között a szervezett agrártörténeti kutatásoknak. Továbbmenőleg, az Akadémia az Agrártudományi Osztályon szervezett Agrártörténeti Bizottság keretében lehetővé tette egy agrártörténeti folyóirat kiadását is, immár nyomtatott formában. Az Agrártörténeti Szemle előttünk fekvő négy száma már az Agrártörténeti Bizottság gondozásában látott napvilágot. Az 1961. évfolyam tartalma az előző, litografált formában megjelent két évfolyamhoz képest örvendetes fejlődésről tesz tanúbizonyságot. Az elsősorban adatközlő jellegű közlemények helyét mindinkább az elemző tanulmányok foglalják el. A kutatás súlypontja is lassanként az újabb, mindeddig elhanyagolt időszakokra helyeződik át. Ami még talán kívánni valót hagy maga után, az a közvetlen termelési kérdések kissé elhanyagolt volta. Reméljük azonban, hogy a szerkesztőség ilyen tárgyú cikkek közlésére is súlyt fog helyezni. De lássuk anyagszerűen, miről is olvashatunk a folyóiratban. Középkori agrárfejlődésünket több tanulmány is taglalja. A 15. és 16. század fordulója mezőgazdaságának fejlettségi színvonalát Székely György mutatja be (3—4. szám, 309—344. 1.). Ugyancsak a 15. századig nyúlik vissza, de az egész 16—18. századi magyar agrárfejlődés fő kérdéseit vizsgálja Pach Zsigmond Pál, amikor arról értekezik, hogyan kanyarodott el a magyarországi agrárfejlődés a nyugat-európaitól (1. szám, 1—10. 1.). Egy köznemesi majorság kialakulását, fejlődését mutatja be igen érdekes, úriszéki anyag alapján Ort János a Vas megyei Alsószelestén 1555—1580 között (3—4. szám, 429—457. 1.). Káldy Nagy Gyula török adójegyzékek fordítása nyomán, azok anyagait feldolgozva mutatja be a Szeged környéki szultáni hász-birtokok mezőgazdasági termelését a 17. században (3— 4. szám, 457—514. 1.). Ugyancsak a 17. század kérdéseihez nyújt adalékot Zimányi Vera, a Batthyányak 17. századi marhakereskedését vázolva (1. szám, 60—85. 1.) A 18. század problémáit tárgyaló cikkek közül elsőnek Wellmann Imre tanulmányát kell említenünk, mely az e korszakban használatos földművelési rendszereket foglalja össze, az 1715—20. évi országos összeírások adatai alapján (3 — 4. szám, 344-—371. 1.). Schram Ferenc 18. századi méhészeti kéziratokat tett közzé (3—4. szám, 514—522. 1.). Hársfalvi Péter a gyümölcsfák elterjedését vizsgálja Szabolcs megyében az 1781. évi felvétel alapján (1. szám, 85—94. 1.), míg Eperjessy Kálmán a II. József uralkodása idején végrehajtott katonai adatfelvétel országleírásainak forrásértékét elemzi (3—4. szám, 522—534. 1.). E katonai adat-