Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Dr. Takács Imre: A magyar mezőgazdasági irodalom összefoglaló retrospektív bibliográfiája
tenyésztés), hanem a rét- és legelőgazdaság, a zöldség-, gyümölcs- és díszkertészet, a szőlészet-borászat, az erdőgazdaság, a vadgazdaság, a halgazdaság, a vízgazdálkodás, sőt még az agrárvonatkozású sportok (a ló- és a lovassport, a vadászati és a halászati sport) irodalmára is. Az ilyen legtágabban értelmezett mezőgazdasági tématerületen a bibliográfia egyaránt felöleli mind az alkalmazott tudományi, mind a társadalomtudományi (üzemszervezési, agrárjogi, mezőgazdasági közigazgatási, agrár-, földbirtok-, mezőgazdasági szociál- és szövetkezetpolitikai) tárgyú irodalmat. Ezenfelül helyet kapnak ebben a bibliográfiában azok az adó-, hitel-, értékesítés- és vámpolitikai tárgyú művek is, amelyek a magyar mezőgazdaságot érintik. A Mezőgazdasági Múzeum hagyományosnak tekinthető retrospektív szakbibliográfiai tevékenysége az egyedüli tudományos szintű vállalkozás a múlt idők magyar mezőgazdasági irodalmának összefoglaló könyvészeti feltárására. A kutatók ebben a bibliográfiában mind a termelőerők, mind a termelési viszonyok hazai alakulásáról rendkívül sok figyelemre méltó adatot és adalékot tartalmazó műveket találhatnak. E bibliográfia a III. kötettől kezdve lényeges szerkezeti fejlődésen ment át. Szemben az I. kötet 20 szakcsoportjával, az V. kötet már 83 szakcsoportba sorolja a felvett műveket. De így is elég tágak a csoportok ahhoz, hogy az egyes műveket címük tárgymegjelölése alapján nagyobb hibák nélkül lehessen beosztani. A szakcsoportok elhatárolása az Egyetemes Tizedes Osztályozás nemzetközi rendszere szerint történik. A szakcsoportok végén csoportközi utalások olyanná teszik a bibliográfia használhatóságát, mintha az a műveket tartalmi vonatkozásaik miatt többszörösen besoroló szakkatalógus volna. A III. és az azt követő kötetek a szakcsoportok elnevezését, az előszót és a kutatónak szóló útmutatást a magyaron kívül angol, francia, német és orosz nyelven is hozzák. A bibliográfia használatát betűrendes tárgymutató könnyíti meg. A szakbibliográfiai műfaj célja kettős: az irodalom regisztrálása és a kutatók irodalmi tájékoztatása. Äz elsőnek említett cél a művek pontos könyvészeti leírását, az utóbbi a kutatói igény kiszolgálását hangsúlyozza. A Mezőgazdasági Múzeum összefoglaló retrospektív mezőgazdasági bibliográfiájának összeállítói a gyakorlati célt: a kutatói szükséglet mielőbbi kielégítését tartják elsődlegesen szem előtt. Amellett természetesen a szakirodalom lehetőség szerint hű lajstromozására is törekednek, bár e tekintetben technikai okokból egyes címfelvételek teljessége, illetőleg abszolút pontossága tekintetében engedményt kénytelenek tenni. A címfelvételek ugyanis általában nem készülhetnek maguknak a könyveknek kézbevétele útján. Ilyen nagy mennyiségű műnek ezen a módon való címleírása az adott körülmények között megoldhatatlan feladat volna. így elsősorban közkönyvtári katalógusokat, korábbi bibliográfiákat és a már megszűnt nagyobb agrárkönyvtárak nyomtatott címjegyzékeit kell az összefoglaló retrospektív mezőgazdasági bibliográfia megalkotásához felhasználni. Következik ebből, hogy ha hiányos vagy pontatlan az említett címgyűjtési források valamelyikében talált címadat, ez sajnálatosan kihat erre a bibliográfiára is. E bibliográfia köteteinek folytatólagos kiadása azonban így is hosszú időt vesz igénybe. Általános vélemény szerint az említett hibaforrás ellenére sem volna célszerű ragaszkodni a bibliográfia-készítésnek ahhoz a klasszikus szabályához, hogy a címfelvétel kizáróan a mű (belső) címlapjáról történjék. Alapvető, de a nagyobb bibliográfiák esetében gyakorlatilag soha egészen meg nem valósítható a teljesség követelménye. Ebből a szempontból kívánatos volna a hazai címgyűjtést a Icörnyező országokban megjelent magyar vonatkozású
