Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Matolcsi János: A mezőgazdaság szocialista átalakulásából adódó múzeumi feladatok

szerteágazó témakörének egyes részleteivel. Végleges megoldásra majd csak akkor nyílik lehetőség, ha a Mezőgazdasági Múzeum visszakapja a Természettudományi Múzeum Növénytára által elfoglalt, több mint 3000 négyzetméter alapterületű helyiségeit. Ha alapvető változás tehát addig nem is történhet a múzeum szerkezetében, bizonyos kisebb módosítások még a szűkre szabott lehetőségek között is elkerülhetetlenek voltak. Említésre méltó ezek közül, hogy hosszú idő után most ismét állandó gépesítési kiállítással bővül a múzeum, bár az aggasztó helyhiány miatt az csak az erdészet és más fontos témák szűkebb térre szorításával vált megvalósíthatóvá. Nyilvánvaló, hogy egy-két helyiségben a magyar mezőgazdaság gépesítésének egyes részleteit is csak vázlatosan lehet bemutatni. Mezőgazdaságunknak ez a központi kérdése ennél sokkal nagyobb teret érdemelne. A múzeum azonban egy ilyen kisebb és csupán részleteket szemléltető kiállítással törleszteni akar valamit adósságából addig is, amíg a gépesítés múltjának, jelenének bemutatása a téma jelentőségéhez méltó keretben megtörténhet. A rekonstrukció alapelveit a kiállításrendezés technikája juttathatja gyakorlati érvényre. Múzeumunkban kialakult és most is követett rendezési alapelv, hogy a kiállításokban elsősorban az eredeti tárgyaknak kell beszélni. A mondanivaló hiteles bizonyítása végett helyes a kiállított tárgyak számának gyarapítása, helytelen azonban a szükségesnél többet kiállítani, mert akkor ez a beszéd könnyen zavarossá válhat. A kiállításnak egész megjelenésében korszerűnek, frissnek és érdeklődést felkeltőnek kell lennie, stílusának a bemutatott témával összhangban kell állnia. Az agrármuzeológia kialakult elvi és gyakorlati módszereit egybevetve, a kiállításrendezéssel szemben az a követelmény, hogy: a bemutatásra kerülő anyag oktató jellegű csoportosításával, esztétikus elrendezésével, a mondanivaló közérthető szemléltetésével a kiállítás úgy ismertesse a mezőgazdaság bemutatott ágának múltját, fejlődését, jelenét, valamint a tudományosan megalapozott termelési eljárások fölényét, hogy a szemléltetési mód meggyőző legyen és maradandó élményt nyújtson a látogatónak. A rekonstrukció folyamatos menete mellett hozzávetőlegesen három év szükséges ahhoz, hogy gondos előkészítés után a múzeum valamennyi kiállítása mind tudományos, mind agrármuzeológiai szempontból egyaránt elérje a ma megkívánt (Színvonalat. Ezt az átmeneti időt akkor sem lehetett volna rövidebbre venni, ha valamennyi kiállítás átalakítása — amint az a régebbi nagy átrendezések során szokás volt — egyszerre kezdődött volna, és a múzeumot bezárva, egyszerre került volna végrehajtásra. A múzeum ezúttal azért nem választhatta ezt a megoldást, mert így az összes újjáalakított kiállítások csak később, az egész rekonstrukció befejezése után kerülhettek volna a közönség elé, holott a fiatal termelőszövetkezetek megszilárdítása éppen most követeli meg leginkább a nagyüzemi gazdálkodás helyes megszervezéséhez szükséges ismeretek terjesztését, így egy ideig ugyan lesznek még elavult részletek, de azok már semmiképpen sem lesznek jellemzőek az egész múzeumra. A MÚZEUM TOVÁBBFEJLESZTÉSE A múzeumi munka továbbfejlesztésének helyes irányát csak a mezőgazdasági és a kultúrpolitikai célkitűzésekkel összhangba hozott távlati terv szabhatja meg. Csak ez lehet az az iránytű, amelynek segítségével a napi feladatok útvesztőjében való eltévelyedés veszélye elkerülhető. A jövőbeni működésünk célját, mód-