Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Frisnyák Zsuzsa Phd: A kisforgalmú vasútvonalak bezárása a Kádár-korszakban
senki sem vizsgálta, senki sem vette figyelembe. 2 9 Mindezeken túl még abban is vita van, mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Erdősi Ferenc geográfus például azt állítja, a mellékvonalak gyenge kihasználtsága a szolgáltatási minőség elhanyagolásának a következménye. Talán mondani sem kell, a MÁV minderről pont fordítva vélekedik: előbb pártolt el az utazóközönség az érintett vonaltól, és utána következett a hanyatlás, és bezárás. Egyes vonalbezárásoknak inkább lokális (például a Bicske-Székesfehérvár, Gödöllő-Veresegyház), másoknak pedig regionális hatásai voltak. Dunántúl északnyugati és déli részén például a vonalbezárások hatása összegződött, Somogy megye déli és középső része között pedig megszűnt a vasúti kapcsolat. 1979-ben a közlekedéspolitikai koncepciót értékelve az MSZMP Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési osztálya úgy fogalmazott a forgalomátterelés esetenként hátrányos volt a lakosság és a termelő üzemek számára. A kisforgalmú vasutak bezárásával keletkező megtakarítások ígérete a vasút modernizációjában érzelmileg is igen elkötelezett szakemberek számára azt jelentette, hogy az államtól „függetlenül" immáron a vasút saját megtakarításaiból lesz pénz arra a korszerűsítésre, amire az állam szemmel láthatóan nem kíván áldozni. 3 0 Nem valamiféle vasútellenesség, hanem éppenséggel a vasút iránti elkötelezettség, a korszerűsítése iránti csillapíthatatlan szakmai becsvágy hatja át a bezárással kapcsolatos döntéshozatalt. Amikor kiderül, csalatkoznak ez irányú reményeikben, elpártolnak a forgalomátterelés szívvel-lélekkel történő támogatásától. 3 1 Egy 1977-es, a bezárásokat értékelő dokumentum szerint a forgalomátterelés ellenállást egyedül az abban érintett vasutasok részéről váltott ki, mert ennek következtében mintegy ötezer dolgozó munkarendje, munkaköre megváltozott. 3 2 Számos kérdést felvet az utazóközönség viselkedésében - a szavak és tettek különbözőségében - rejlő ellentmondás is. Úgy tűnik, sokkal inkább szavakban ragaszkodtak megszokott vicinálisaikhoz, és mindez már nem realizálódott a járatok tényleges kihasználásában. 3 3 Sajátos módon, a bezárásokat elutasító közhangulat megerősödésében a KPM vezetőinek hetvenes évek végi viselkedése is közrejátszott. A vasútbezárás társadalmi elfogadottságának erősítése ugyanis már korántsem volt olyan fontos, mint korábban. Pullai Árpád a vasútbezárásoknál összehasonlíthatatlanabbul kisebb ügyekben, érdektelenebb szituációkban sem tűrt ellenkezést akaratával. Mindezeken felül a KPM már olyan vasútvonalak bezárásába 3 0 1968-tól liberalizált a beruházás-politika. Ettől kezdve a vállalatok nyereségük egy részét szabadon beruházhatják. 3 1 A MÁV önálló, vállalati beruházásainak növekedése hivatkozási alap volt az állami beruházások csökkentésére. 3 2 A KPM előterjesztése az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottsága részére a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása és továbbfejlesztésének főbb kérdései tárgyában, 1977. december. (OL. M-KS-288. f. 15. 347. ő. e.) 3 3 „Az utóbbi időben azonban az utasok és a fuvaroztatók részéről is több vélemény hangzott el, amelyben a jelen gazdasági helyzetben nem tartják célszerűnek a forgalomáttereléseket. A tömegkommunikációs szervek nem ismerve a forgalomátterelés célját, szükségességét, hangot adtak ennek a nézetnek, és úgy tüntették fel a forgalomáttereléseket, mint a népgazdasági gazdaságosság és hatékonyság elleni intézkedéseket. A realitás helyett felszabadították a nosztalgiát. Megnyilvánulásaikkal az érdekelteken kívül a közvélemény széles rétegére kiterjesztette az antiszimpátiát." Emlékeztető a Koordináló Bizottság 1980. május 20-i üléséről. (MÁV Rt. Irattára 114946/1980) 107
