Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Dr. habil Vámos Éva: Oktatónők és nőhallgatók az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán

4. táblázat. Az ÉKME diplomázott hallgatóinak száma, 1956/57-1966/67

2

3 Tanév Diplomázott hallgatók száma Megjegyzés Összes Kitűnő v. jeles Nők Nők % Kitűnő v. jeles 1956/57 66 3; 7 3 4,5 1957/58 59 -; 3 4 6,8 1958/59 63 6 9,5 1959/60 49 -; 7 3 6,1 -; 1 Keszler Orsolya Mária 1960/61 53 1 1,9 1961/62 53 1 ;4 5 9,4 1962/63 60 0 0,0 1963/64 72 1 1,4 1964/65 74 -; 5 5 6,7 -; 1 Gilicze Éva 1965/66 109 l; 7 6,4 h Tarnai Júlia 1966/67 121 -; 5 7 5,8 -; 2 Jankura Katalin Legeza Enikő lekedési Karon a teljes hallgatói létszámon belül meglehetősen csekély volt, a diplomázott nőhallgatók száma az egyes években a 10-et és aránya a 10%-ot soha nem érte el. A nők számának alakulásában különösebb trend nem figyelhető meg. Volt olyan tanév, amelyben a 60-as összlétszámon belül egyetlen nő sem nyert diplomát (1962/63). A táblázat adataiból arra is következtethetünk, hogy ezt a diplomát nem volt könnyű megszerezni. A kitűnően (vastagon szedett) és a jelesen (dőlten szedett) diplomázottak száma csekély volt, a nők között aránylag valamivel több az összes nőhöz képest. A végzett hallgatók száma az ÉKME fennállásának utolsó két évében jelentősen nőtt a korábbi évekhez képest, ez azonban a női hallgatók esetében nem mutatkozott. Volt azonban a kitűnően és jelesen végzett nők között néhány olyan, nevezetesen Gilicze Éva - majdan a BME első női dékánja - Tarnai Júlia, Jankura Katalin (később Tánczos Lászlóné) és Legeza Enikő, akiknek egész életpályája ezen a karon teljesedett ki, amint majd egy későbbi statisztikából látni. Most azért álljon itt néhány szó az életpályájukról, hogy a statisztikai adatok mögött az embert is lássuk. & Prof. Dr. Gilicze Éva a Műegyetem első női dékánja Gilicze Éva, később Kövesné dr. Gilicze Éva szüleinek foglalkozása a közlekedéshez kapcsolódott, nem csoda tehát, ha lányuk is ezt a szakmát választotta. Férje is közlekedésmérnök volt. Az Egyetem elvégzése után Éva 1965-67-ig tanársegéd a Közlekedésüzemi Tanszéken. 1969-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett. Disszertációjának címe: Új lakótelepek tömegközlekedési igényeinek meghatározása mikro-ökonómiai módszerrel. 1978-ban megvédte kandidátusi, 1997-ben akadémiai doktori disszertációját. Ez utóbbinak címe: Sze2

3 A szerző összeállítása a BME levéltárában található hallgatói listákból. 318