Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Janovszki Tamás: „A szocializmus játékszerei" 1945-1989

1945-ben még 180.000 magánkisiparos és 141.955 magánkisipari alkalmazott dolgozott, számuk 1953-ra 46.199-re illetve 5212re csökkent. 1949-ben államosítottak minden olyan vállalkozást, amely 10 főnél több személyt foglalkoztatott. Az ennél kisebbeket, a kisiparosokat elsősorban az adóteher emelésével próbálták ellehetetleníteni az 1950-es évek elején és nem adtak ki új iparengedélyeket. Az államosításkor még dolgozó 200 000 kisiparos száma 195l-re megfeleződött, 1953-ra pedig 47 ezer főre csökkent. Ez, elsősorban a közszükségleti cikkek és a lakossági alapszolgáltatások terén jelentős hiányok jelentkeztek, elterjedt a feketemunka, a „fusi". Az 1956-os forradalom után (mind politikai okokból, mind a lakosság ellátásának javítása céljából) megkönnyítették a „maszek" üzletek, kisipari műhelyek nyitásának lehetőségét, nérniHavasi féle polisztirol kisautó A rendszer megszilárdulása után a tendencia megfordult, és újbóli adóemelések szintén csökkentették a kisiparosok számát. Az 1960-as évek végén azonban a rendszer toleránsabbá vált a kisiparosokkal szemben, a politikai vezetés felismerte és elismerte, hogy szükség van erre a szektorra. Azonban működési feltételeik, hitellehetőségeik igen korlátozottak voltak, és az alkalmazottak számát is korlátozták. A működési engedélyek megszerzésénél a hatósági korrupció jelentős mértéket öltött, és nem is kaphatott mindenki iparengedélyt, ahhoz nagyon komoly kapcsolatrendszer kellett. 1981-ben új törvény tette lehetővé többfajta magánvállalkozási forma, így pl. a GMK (Gazdasági Munkaközösség), a VGMK (Vállalati Gazdasági Munkaközösség) és a PJT -k (Polgári Jogi Társaság) megalapítását, ahol jellemzően másodállásban dolgoztak az emberek, ennek eredményeként a '80-as években az egyre nehézkesebb, fejlődni nem tudó állami nagyvállalatok mellett - sokszor azok kárára - egy kezdetleges vállalkozói világ jött létre. Mindezek után a kisipar szerepe folyamatosan növekedett az ipari össztermelésben és az exportban. 1980-ban a kisipar az ipari tevékenység 0,7%-át jelentette, 1982-re az arány szinte megduplázódott, 1,3 %-ra nőtt. A KSH becslése alapján 1988-ban már a kisvállalkozói szervezetekben képződött a nemzeti jövedelem 11%-a. A korszak magyar játékkészítő kisiparosai közül Deák László, Havasi Gyula, Schrenk Károly, Szilva László és Erdei Károly neve a legemlékezetesebb. képp csökkentették adójukat. Játékgyártó vállalatok és szövetkezetek Magyarországon, 1953-1956 között Baranya Megyei Háziipari Szövetkezet Béke Szövetkezet Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár Budai Háziipari Szövetkezet 134