Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Frisnyák Zsuzsa Phd: A kisforgalmú vasútvonalak bezárása a Kádár-korszakban
dekében úgy használta ki az új gazdasági mechanizmus (központi tervutasításos gazdálkodás megszüntetése) körüli reformhangulatot, hogy azt nem kapcsolta össze az új gazdaságpolitikával. Ellenállt a kísértésnek, hogy beszédeiben bármiféle távoli-közeli párhuzamot vonjon a két egyidejű reformfolyamat között, így aztán az 1972 körül bekövetkező újabb gazdaságpolitikai fordulat csak közvetve érintette a közlekedéspolitikai koncepciót, ill. nem kérdőjelezte meg annak létjogosultságát. Persze mindebben az is benne volt, hogy az új gazdasági mechanizmus ellenzői abban valamiféle visszacsempészett kapitalizmust láttak, amely megkérdőjelezte a tervgazdálkodást, a szocialista egyenlőséget stb. Ilyen ideologisztikus érvrendszert nyilván nehézkesebben lehetett volna a közlekedéspolitikai koncepcióra ráhúzni. A tizenkét éves távlatra kidolgozott közlekedéspolitikai koncepció mellett az országgyűlés elfogadta a vasutakról szóló törvényt is. Ennek értelmében a MÁV olyan állami érdekeltségű közüzemi közlekedési vállalat lett, mely saját terve alapján teljes önállósággal és felelősséggel „teljesíti a népgazdasággal szemben fennálló kötelezettségét". A törvény három csoportba osztotta a vasútvonalakat, megkülönböztette az országos, helyi közforgalmú és saját használatú vonalakat. Hogy mennyire fontosnak érezte a koncepció sikeres véghezvitelét Csanádi, jól mutatja, hogy a program országgyűlési elfogadása után a KPM működése új vonásokkal gazdagodik. A kiterjedt horizontális és vertikális egyeztetések, alkudozások mellett, a tárca tisztviselői - a program társadalmi elfogadottságát erősítendő - érdemben foglalkoznak lakossági megkeresésekkel is. 1 2 Minden megyében munkabizottságokat állítottak fel, melyben a területileg illetékes vasút-igazgatóságok, a megyei tanácsok, a megyei pártbizottságok, a szakigazgatási szervek, az AKÖV és a közúti igazgatóságok képviselői kaptak helyet. A Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumban pedig egy rendszeres időközönként ülésező koordináló bizottság létesült, külön éves munkaprogrammal. A vasútbezárások Kisforgalmú vasútvonal bezárására és a forgalom közútra terelésére már az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció elfogadása előtt is sor került Magyarországon. Amikor 1959 őszén Kossá István elrendelte a Harkányfürdő-Drávaszabolcs, KörmendPinkamindszent és Szőreg-Vedresháza között a vasúti forgalom korlátozását ill. megszüntetését, először kerül sor a magyar vasúttörténetben - a háborús kényszerintézkedéseket nem tekintve - a forgalom intézményes megszüntetésére. 1 3 1 21974-ben Kriston Antalné gyulaházai lakos levelére („Tegnap Gödöllőre utaztam Hév-vei és mindig azon töprengtem, hogy a Kisvárda-Baktalórántháza vonalra, ha ráfizetett az Állam, miért nem tudta ilyenre átépíteni. Mert bizony sokkal kényelemesebb, egészségesebb, gazdaságosabb és veszélytelenebb a Hévvel való utazás, mint az autóbusszal. Hogy mennyivel gazdaságosabb? Kisvárda-Baktalórántháza között állítólag 28 járat (autóbusz) van naponként, melyben autóbuszsofőr és jegykezelő van és hozzá kényelmetlen, egészségtelen, veszélyesebb az utazás. (...) A sínpár még megvan, ha minden az ember jobb létéért van, nem-e lehetne átállítani a vonalat Hév járatra, mely évtizedeken át emberi kényelmes utazást biztosítana, mint a megszüntetett vonatjárat.") a KPM úgy válaszol, hogy a panasztevővel a Gyulaháza községi tanács VB. irodájában személyesen elbeszélgetnek. Ennek eredményeképp a közlekedéspolitikai alap terhére egy autóbusz váróhelyiséget építenek fel. (OL XIX-h 1 pp 2.68. doboz) 1 3 1960-ban Szombathely-Bucsu, Bácsalmás-Csikéria, és Bácsalmás-Ólegyen közötti vonalakat is bezárták. Ezen túlmenően 1960-1967 között 73 km-nyi keskenynyom-távolságú pályán szűnt meg a forgalom. Ezek közül a leghosszabb a 37 km-es Békés-Vizesfás-Vésztő közötti vonal volt. 1968 előtt a MÁV Gazdasági Vasutak hálózata is lényegesen csökkent, 21 vonalat összesen 339 km hosszban bezártak. 1964-1967 között 126 kisforgalmú vasútállomáson szüntették be a kocsirakományú áruforgalmat. 100
