Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Bezzeg Mária PhD: A múzeumi létmód és az ideológia kapcsolatáról
valóság esztétikai visszatükrözése irányába. A tudományos ismeretterjesztésre az „általános" és az „egyes" kategóriák alkalmazása jellemző, amikor a múzeumi kiállításokon a főszövegben olvashatjuk a lényeget, a kiállított egyes tárgyak pedig ezt hivatottak szemléltetni. Ma már megjelent a sajátos világ teremtése, ahol a „különösség" kategóriája dominál. A főszöveg eltűnt, a lényeg a jelenségbe sűrítetten rejtezik. 2 4 A múzeumi kiállítás eközben a múzeum népművelő, közművelődési munkájából önálló műfajjá fejlődött, melyet a muzeológia eredményének tekintenek. A múzeum létmódjában a múzeumok megalakulása óta bekövetkezett legjelentősebb változás - a tárgyfetisizmus jelentkezése. E felfogás szerint a múzeumok egyedüli jellemzője a hétköznapi értelemben vett háromdimenziós tárgyak. E hamis tendencia, mely nem volt jellemző a gyűjtés kezdeteire és évezredeken át magára a gyűjtésre sem, de a múzeumok megalakulásakor sem tapasztaljuk, mára háttérbe szorulóban van nemcsak a múzeumok gyakorlatában /ahol sohasem tudott teljesen uralomra jutni/, de az elméleti gondolkodásban is. A tárgyfetisizmus háttérbe szorulásában jelentős szerepe van az ideológiának. A szocialista országokban a társadalmi igényként megfogalmazott politikai elvárásra létrejött marxista szemléletű történeti kiállítások előrevitték a muzeológiát olyannyira, 2 5 hogy az egyes dokumentumok közömbössé váltak különösségük iránt /tárgyi, írott, fotódokumentum/, és kiteljesedett a bennük lévő általános, a dokumentum kategóriája. A kiállításokon - mivel szükség van rájuk - jelen vannak a tárgyakkal egyenlő rangúnak tekintett írott, valamint a fotódokumentumok is - mint az emberiség élete adott szakaszának dokumentumai. Már az eddig említett jelenségek is - a dokumentum kategóriájának általánossá válása, a valóság egésze felé irányuló muzeológiai megközelítés, a múzeumi kiállítás műfajának kifejlődése, a tárgyfetisizmus háttérbe szorulása - mind a múzeumi létmódon belül lejátszódó integrációs folyamatokat jelzik. Az integráció kifejeződése az is, amikor a társadalomtörténeti muzeológia kifejlődése után megjelenik a régészeti muzeológia, a néprajzi muzeológia, művészettörténeti muzeológia - az elnevezéssel is megkülönböztetve a régészettől, a néprajztól, a művészettörténettől. Nézetem szerint e folyamatok hátterében is mint ösztönző elemet ott találjuk az ideológiát. Ha nem kapnak a múzeumok olyan nagy feladatot, mint egy ország történelmének bemutatása a kezdetektől napjainkig - akkor nem lettek volna rákényszerítve, hogy a legkülönbözőbb tudományágak képviselői összefogjanak a feladat megoldására. Eközben tudatosul, hogy a múzeumokban dolgozó régészek, néprajzosok, művészettörténészek nem teljesen ugyanazt a tevékenységet végzik, mint a kutatóintézetekben dolgozó társaik. 2 6 A múzeumi létmód és az ideológia né2 4 Bővebben lásd: Bezzeg, Museal Document and Specificity /Two major central categories of the genre of museum exhibition/, ICOFOM Study Series, No 19. A közép- és kelet - európai múzeumoknak a kiállítási nyelv fejlődésében játszott szerepéről lásd: Peter van Mensch, Historische musea op zoek naar identiteit /Historical Museums in Search of Identity/, in: Historische Musea, 2 jaargang 7, maart, 1991. 2 5 Ez különösen a társadalomtörténeti muzeológiában fejlődött ki, vált nyilvánvalóvá. 2 6 Vö.: „...azt akarom mondani, hogy míg egy jó muzeológusnak értenie kell a művészettörténethez, a régészethez vagy a paleontológiához, addig egyáltalán nem biztos, hogy egy művészettörténész, régész vagy paleontológus egyben jó muzeológus is." G. Pinna, Napjaink múzeuma. In: L. Binni-G. Pinna, id. m. 110. Az integrációval kapcsolatban vö: Peter van Mensch, The Museum Profession in Motion, in: P. van Mensch (ed.), Professionalising the Muses, AHA books, Art, History, Architecture, Amsterdam, 1989. 20. 49
