Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Szabó László: Az Út-, hídgyűjteményben végzett tudományos munka módszertana és eredményei 2012-ig

6/b ábra. A konzervált Respecta cement-terítő Kiskőrösön; Tekintettel arra, hogy a Közlekedési Múzeum Út-, Hídgyűjteménye az adott szakterületen fejlesztett, alkalmazott technikák, technológiák (eszközök, eljárások, alkalmazásuk) tárgyiasult történetének dokumentumait gyűjti, szerkezeti és profilváltoztatásra alapvetően indokot nem látok. Természetesen (ld. később is) gyümölcsöző együttműködésre eddig is sok példa volt a különböző társgyűjteményekkel, társcégekkel. Erre, meggyőződésem szerint, ez után is bőven lesz alkalmunk. A „műtárgyállomány", azaz az út-, híd- és alagútépítés műszaki emlékei két nagyobb „geográfiai" csoportra oszlanak (lásd fentebb is). A begyűjthető anyagot közgyűjtemény őrzi (Közlekedési Múzeum, Kiskőrösi Szakgyűjtemény), vagy társintézmények állítják ki (kölcsönzés, letét, közösen szervezett kiállítás). A helyhez kötött (csak helyben megőrizhető) emlékek kiválasztása, megóvása, konzerválása, publikálása az „illetékes szervekkel", azaz a műemléki hivatallal, de elsősorban - az Út-, Hidgyűjtemény esetében - a közútkezelőkkel, a tervező és a kivitelező cégekkel szorosan együttműködve történhet. A meghatározó tárgycsoportok, illetve az úgynevezett gyűjteményi fehér foltok Az „utas-hidas szakma" „meghatározó tárgycsoportjai" között ott vannak a specifikus emlékek és a „többfeladatú" tárgyak egyaránt, (csak egy példa: a földmunka klasszikus kézi szerszámai az ásó, a lapát, de ezeket nem mellőzhetjük csak azért, mert ugyanezekkel dolgozik a sírásó is...). Természetesen „gyűjteményi fehér foltok" mindig is lesznek. Ennek két oka is van (lehet). Egyrészt „elszalaszthatjuk" néhány egyedi emlék megmentését (túl nagy, el kell bontani, késve szerzünk róla tudomást, stb.). Másrészt az időleges fehér folt mögött a segítő társcégek (az adományozók) selejtezési lehetősége, másrészt a Múzeum elhelyezési kapacitása, harmadrészt a „mindenhol egyszerre, egyedül nem lehet ott lenni" jelenség áll. Mindenesetre a gyűjtő munkát több, nagyon szép „fogás" fémjelzi. Kiemelkedő együttműködés dokumentuma az úgynevezett „veszprémi akció", melynek során - a privatizáció első hulláma idején - mintegy 20 építőgépet sikerült (számos cég megosztott segítségével) Veszprémbe, az Építőipari Múzeumba menekíteni. Később ezek közül azokat, amelyek az Út-, Hídgyűjtemény leltárában voltak, ugyancsak „közadakozásban" visszaszállítottuk Budapestre, itt az egyik szakcég konzerválta és lefestette őket, majd leszállította Kiskőrösre. (7. ábra) Ezek között több egyedi berendezés is akad. 7. ábra. A konzervált Marini-gyártmányú gumikerekes aszfaltfinisher a Szakgyűjtemény gépkertjében;