Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Szabó László: Az Út-, hídgyűjteményben végzett tudományos munka módszertana és eredményei 2012-ig

letmentés" és a magánszemélyektől történő „szórványvásárlás". Kiemelkedő fontosságú az üzemi kollekciók szakmai és jogi támogatása (múzeumi védelem alá helyezése). Az így kialakuló gyűjtőhelyek csírái a majdani skanzen-hálózatnak és egyúttal biztosítékai a szakma műszaki-történeti kutatása folyamatosságának. 2. A GYŰJTEMÉNY JELENLEGI HELYZETE, ÖSSZETÉTELE ÉS ÁLLAPOTA A gyűjtemény belső tagolása, természetéből, illetve sajátosságaiból adódó szempontok (kor, tárgyféleségek, alapanyagok, használat, stb.) alapján A szakmai kutatás számára a gyűjtemény egésze szolgál bázisként. A korábban a Múzeumba került tárgyak (műszerek, gépek, szerszámok, anyagminták, modellek, stb.) elfoglalják helyüket a gyűjtemény szakcsoportok szerinti (földművek, pályák, műtárgyak), anyagtani (talaj, aszfalt, beton, vasbeton, acél, fa, kőzet), funkció szerinti (számítás, tervezés, építés, üzemeltetés) rendszerében. Egyúttal beilleszkednek a maguk kronológiai helyére is. Az így kialakult rendszer alkotja a folyamatos kiépítés előtt álló „tanulmányi raktár" (1991) bázisát, mely egyaránt képes lesz szolgálni a szak-közönség és a műszaki közép-és felsőoktatás igényeit. A gyűjteményt témacsoportokra bontottuk. Ez az alapja a gyarapításnak és a feldolgozásnak egyaránt: a gyűjtésben segítségünkre levő társcégek is megismerték. (2. ábra) Az alkalmazott témacsoport-rendszer azonos a Múzeum 1982-es Évkönyvében, a Szerző tanulmányában (79-94. oldal) ismertetettel, illetve annak kismértékben fejlesztett változata. A gyűjteményben őrzött tárgyak zöme az elmúlt 100 (150) év dokumentuma. Technikai és egyéb korlátok miatt az ezt megelőző korok megjelenítéséhez (kiállítás, publikáció) a társgyűjtemények és más múzeumok forrásanyagára kell támaszkodnunk. Az út-, híd- és alagútépítő szakma minden ága jellemzően helyhez kötött, nagyméretű és nagy tömegű tárgyi emlékekben jelenik meg. Ennek következménye az, hogy szemben a járművek jelentős hányadával - „egész" objektum begyűjtésére általában nincs lehetőség, helyszíni megőrzésük is csak kivételesen kedvező esetekben lehetséges. Ehelyett meg kell elégednünk - a részletes képi, rajzi dokumentálás mellett - az elbontandó műtárgy, vagy nagyberendezés szállítható méretű, lehetőség szerint szerkezetében jellegzetes darabjával. Sajnos, ezek is felvetnek bizonyos problémákat: a hídkertben kiállított elemek balesetveszélyesek, rendszeres korrózióvédelmet igényelnek, alátámasztásuk speciális eszközöket tesz szükségessé... A mélyépítésnek - és esetünkben kiemelten az út- és híd- és alagútépítésnek jelentős területe a nagyméretű és nagysúlyú alkatrészek, elemek, berendezések köre. Megmentésük, konzerválásuk, szállításuk, kiállításuk érdekében olykor több cég önzetlen segítőkészségét kell igénybe venni és koordinálni. (3. ábra), (4. ábra) 3. ábra. A Pest-budai Lánchíd elemeinek áthelyezése a Hídkertben külső technikai segítséget igényelt; 284