Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Alvári Csaba: A philadelphiai világkiállítás és a magyarok

Nemere című erdélyi lap közli két részletben. [xn] Az előadás jelentőségét nem akarom eltúlozni. Mindenesetre Liptay Pál tudósításai mellett talán ez a legjobb beszámoló a világkiállításról. Bármennyire érdekes is a beszámoló, a telefonról nem esik szó benne, pedig röviden ismerteti a gépcsarnokot, ahol Elisha Gray és Bell bemutatta a telefont. Igaz, semmilyen tárgyat nem nevez meg a kiállítottak közül, csak azt jegyzi meg, hogy a látogatók mennyire megcsodálták a gépeket. A beszámolónak ez a formája érthető, hiszen az írás elején a szerző kifejti előadásának szempontjait, melyek között az egyik legfontosabb az, hogy az iparfejlesztés lehetőségeit kereső Háromszék számára milyen tanulságai vannak a philadelphiai világkiállításnak, illetve a nagyméretű amerikai ipari fejlődésnek. Az írás egy másik érdekessége, hogy egy oldalon jelent meg a Nemerében a telefonról szóló tudósításokkal. Seethal ezt október közepén még nem tudhatta, különben talán foglakozott volna a telefonnal előadásában. A lap szerkesztői viszont azt nem tudhatták, hogy a telefont bemutatták Philadelphiában, különben talán megkérdik a szerzőt erről a témáról is. Seethal Ferenc megnézte a bécsi, párizsi és londoni világkiállítást is, így aztán jól ismerte nem csak az európai, hanem a világ jelentősebb országainak gazdaságát, iparát. Életrajzi adatokat nem találtam róla, annyit azonban mindenképpen megállapíthatunk, hogy aki ennyit utazott, azt nyugodtan tekinthetjük jómódúnak, vagy akár gazdagnak is. Az Erdővidék című lap[xiii] azt írja, hogy Seethal Ferenc anyja, Seethal Jánosné Kálnoky Franciska révén örökölte Kálnoky Dénes miklósvári kastélyát. Seethal Ferencnek tehát anyagi gondjai nem lehettek. Ezért feltételezhetjük, hogy Philadelphiából hozott magával valamilyen emléket, érdekességet a kiállításról. Ilyen alkalmakkor képeslapokat, ismertetőket, esetleg egy-egy kisebb tárgyat szoktak venni - legalábbis abban az esetben, ha valakinek nincsenek üzleti szándékai. Nagy valószínűséggel ilyesmit vehetett Seethal Ferenc is. 1876-ban a telefon még elég nagy méretű volt, de egy nagy bőröndben elfért. Amennyiben ezt érdekesnek találta a sok egyéb lehetőség mellett, talán éppen telefont hozott Seethal Philadelphiából, ami esetleg még most is megvan Miklósváron, vagy más, egykori Seethal birtokon, bár az azóta eltelt csaknem 150 év viharos eseményeit ismerve nagyon valószínű, hogy ha voltak is ilyen emlékek, napjainkra megsemmisültek. Valószínűleg ez lett a sorsa a Philadelphiából hozott többi telefonnak is, ha egyáltalán voltak ilyenek. A philadelphiai telefonvásárlásnak azonban igen kicsi a valószínűsége. Lényegében Bellnek a kiállítás megnyitásakor csak az a készüléke volt, amit Philadelphiában kiállított. Gyártással ekkor még nem foglalkozott, aminek anyagi helyzete volt az egyik fő oka. Másrészt 1877. végén nagyon sokan vásároltak telefonkészüléket Magyarországon egy-két telefontulajdonos nevét is tudjuk -, de ma már ezekből a készülékekből sem találhatunk egyet sem, csak egy-két újsághír szól róluk. Ismeretlen írások viszont még ma is kerülnek, és kerülhetnek elő. Azért is fontosak az ilyen írások, mert a Magyar Országos Levéltárban az 1877-79. közötti időszakból származó, telefonnal kapcsolatos iratok ma már nincsenek meg. 1877-ben készült még egy philadelphiai kiállítással foglalkozó beszámoló az egykori földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium részére, amiben lehetett szó a telefonról is - szerzője Schulze Lajos - , de ma már az ő írása sincs meg. 26