Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Miszlay Zsolt: Az első világháborút követő román intervenció vasúti károkozása, magyar páncélvonati védelem (1918-1919)

vészkocsiból, illetve forgatható toronnyal felszerelt gyorstüzelő löveggel ellátott, páncélozott lövegkocsiból állt. A páncélvonat minden részében védett a gyalogsági lövedékek ellen, oldalai és a mozdonypáncélzat a tüzérség repeszdarabjai ellen is védelmet nyújt. Fegyverzete: golyószóró, géppisztoly, nehézpuska, páncéltörő ágyú és tüzérségi löveg. Ezek a fegyverek részben lőrésekben, részben forgatható páncéltornyokban vannak. Bizonyos számú fegyver tud egy irányba tüzelni; a toronyban elhelyezett löveg és a géppuska minden irányban lőhet. A páncélvonat géppuskái állóhelyben átlag 1000 méterre, lassú mozgásban 500 méterre tüzelnek. A páncélvonat géppuskája azonnal hatáslövésbe kezd. Egy páncélozott vasúti kocsiban átlag négy géppuska van. Kettő a jobb, kettő a baloldalon. A páncélvonat nehéz puskája kitelepíthető fegyver. Forgótornyából minden irányba lőhet a páncélvonatból; ellenséges páncéljárművek, valamint páncélelhárító fegyverek ellen kiválóan alkalmas. A golyószórók rendszerint a páncélvonatból műszaki feladatok végrehajtására kiszállt kezelők biztosítására valók. A kitelepített golyószórók biztosítása mellett folyik a helyreállító vagy romboló munka. A páncélvonatba épített löveg, élő célok, páncélozott tűzfegyverek ellen való, de még vasúti műtárgyak, őrházak stb. szétlövésére is igen alkalmas. Vannak a kocsik első részébe és forgatható páncéltornyokba beépített lövegek is. A páncéltörő-ágyú páncéljárművek és helyi ellenállások leküzdésére való. Rendszerint a páncélvonat elején és végén építik be őket. Az elképzelések megvalósítására az arcvonalakhoz közel fekvő vasúti műhelyekben javításra beállított mozdonyokat és teherkocsikat páncélozással látták el. A páncélozott járművekkel sorozatos lőpróbát végeztek, amelyek eredményeként kialakult a végleges megoldás, a rétegelt páncélvédelem. Ez kívül 12 mm, belül 8-9 mm vastag Martin-acél lemezekből és köztük 40-50 mm vastag puhafa betétrétegből állt és elegendő védelmet biztosított mind a Monarchia hadseregében használt gömbölyű végű, mind az oroszok által használt hegyes végű puska- és géppisztoly lövedékekkel szemben. Az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a harctéri feladatok ellátására nem elegendő csak a mozdonyt páncélvédelemmel ellátni. Ezért a hadvezetés következő lépésként páncélozott lövészkocsikat is gyártatott a MÁV Északi Főműhelyében, melyek géppuskákkal voltak ellátva. A páncélvonat honvédéi tették dolgukat, lőtték az egységeket, felszedték az aknákat, helyreállították a megrongált síneket, ágyútűzzel segítették az előrenyomuló sereget, kórházba segítették bajtársaikat, felszedték a menekülőket. 1914 folyamán a MÁV Igazgatósága felismerte a páncélvonatok hadászati jelentőségét, melynek következményeként a Monarchia Hadügyminisztériumának rendelkezésére a MÁV Északi Főműhelye nyolc páncélvonatot épített 1915-ig, viszont 1918ban a páncélvonatokat átszámozták. 1918 végén a hadsereg-főparancsnokság a román előretörés és a vasútvonalakon fennálló rossz közállapotok miatt újabb páncélvonatok felszerelését rendelte meg. A munkákat a MÁV Északi és Istvántelki Főműhelyeiben végezték. A magyar páncélvonatok 1918 végén és 1919 elején súlyos harcokat vívtak az országba benyomuló idegen, elsősorban román seregekkel. A páncélvonatok jelentősége a román csapatok kivonulása és a trianoni békediktátum után sem csökkent. A nemzeti kormány nem mondott le az elveszített területek visszaszerzésének gondolatáról és elképzeléseiben fontos feladatot szánt a je225