Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Miszlay Zsolt: Az első világháborút követő román intervenció vasúti károkozása, magyar páncélvonati védelem (1918-1919)

Miszlay Zsolt AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚT KÖVETŐ ROMÁN INTERVENCIÓ VASÚTI KÁROKOZÁSA, MAGYAR PÁNCÉLVONATI VÉDELEM (19181919) Jelen tanulmány az 1920. június 4-i trianoni diktátumot megelőző idegen hatalmak, elsősorban a románok által okozott káreseményeket, valamint a magyar védekezést elősegítő páncélvonati vasúti tevékenységet veszi vizsgálat alá. Az első világháború folyamán egyre szűkebb keretek közé szorultak az életfeltételek. Mind gyakoribbá váltak az ellátási nehézségek, így az élelmiszerjegyek bevezetése, a ruházati cikkek, tüzelő- és háztartási anyagok hiánya. A közlekedésben is, főként a vasúti forgalomban egyre súlyosabb zavarok léptek föl, amelyeket a hadi igénybevétel idézett elő. A polgári forgalom lebonyolításánál a vasúti közlekedésnek súlyos üzemanyagbeszerzési nehézségekkel és gördülőanyag hiánnyal kellett megküzdenie. Ennek következtében csökkenteni kellett a vonatok számát, ami a személyforgalomban a vonatok zsúfoltságát idézte elő. A vonatok általában késéssel, kimaradással közlekedtek. Különösen súlyos megpróbáltatásokkal járt a lakosság számára a háború befejezése, a forradalom zűrzavarai, a Tanácsköztársaság alatti atrocitások, valamint az ország részeinek cseh, román és szerb megszállása. A megszállt területek lakosságának az atrocitások sorozatát kellett elszenvednie, amelyek gyakran elsősorban a megszállt területen szolgálatot teljesítő vasutasokat érték. A megszállók a vasút berendezéseit, gördülőanyagának jelentős részét tönkretették. Mozdonyokat, személy- és teherkocsikat nagy számban tulajdonítottak el. Mindezt az első világháborút lezáró trianoni békediktátum tette teljessé, vagyis véglegesen végzetessé magyar szempontból. A román megszállás vasúti közlekedési kárai - 1918-1919. Az első világháborút magyar részről lezáró Belgrádi katonai konvenciót 1918. november 13-án írták alá. Ennek több olyan kitétele volt, amelyek a közlekedésre, ezen belül vasutakra, illetve vasúti alkalmazottakra vonatkozott. Súlyos megpróbáltatást jelentett a magyar lakosság számára a szerb és cseh megszállás mellett, főleg a román. A katonai konvenció pontosan meghatározta a román-magyar demarkációs vonalat. A megszálló román csapatok azonban teljesen figyelmen kívül hagyták ezt az egyezményt, tervszerűen nyomultak túl rajta. A vasúti gócpontoknak döntő szerepük volt a demarkációs vonal meghatározásában. A megszállt területek vasúti hálózatának üzemeltetésére a román vasutaknak nem volt kellő számú és megfelelően kiképzett vasutasuk, ezért az ott maradt magyar vasutasokat erőszakkal kényszerítették a szolgálat ellátására. A románok által elkövetett atrocitások hatására számos magyar vasutas megszökött, közülük azokat, akiket elfogtak, kegyetlenül megkínoztak. A megszállt területen maradt vasutasokat hűségeskü tételére akarták kötelezni, ezt azonban a túlnyomó többség megtagadta. Ezért 1919 februári keltezéssel minden vasutasnak egy nyilatkozati nyomtatványt küldtek, amelynek az átvételét aláírással ismertették el. A nyilatkozatot kitöltve és aláírva meghatározott időn belül vissza kellett küldeni, ennek elmulasztását a szolgálat elhagyásának minősítették. A nyilatkozatot vissza nem küldő vasutasok közül azok, 221