Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Krizsán Sándor: Budapest és környéke lóvasútjainak villamosítása 1896-1898-ban

„szívéről", működéshez elengedhetetlenül szükséges áramfejlesztő telepeiről. A cég villamosenergia-hálózatát két központ biztosította. Összes budai, valamint a Nyugati pályaudvar-újpesti vonalak áramellátását a Pálffy utcai erőmű táplálta, ezen felül külön megegyezés alapján a BVKV vonalai is innen nyerték a vontatásához szükséges áramot, mivel önálló áramfejlesztő telepet e cég nem hozott létre.

2

4 Átmenetileg a Damjanich utcai erőmű üzembe helyezéséig innen biztosították a BKVT Váci és Lipót körúti alsóvezetékes vonalrészeinek vontatási energiáját is. A Henger, Pálffy és Tölgyfa utcák által közrefogott területen - mint említettük 1895 szeptemberének utolsó napján indult meg az építkezés, az áramfejlesztő átadására az újpesti vonal műtanrendőri bejárásával egyidőben, 1896. május 30-án került sor. Itt az első kiépítés alkalmával két 300 és egy 600 lóerejű gőzgépet helyeztek üzembe, melyhez szeptember 14-ére utólagosan még egy 600 lóerős gépet létesítettek. Működésüket hat darab, egyenként 250 m

2 fűtőfelületű, közvetlen összeköttetésben álló Babcock-Wilcox-féle gőzkazán biztosította, a kazánházhoz egy 45 méter magas, felül 2,5 m átmérőjű kémény tartozott. A gépekhez Siemens-Halske-féle dinamók kapcsolódtak, ezen felül még 2 db transzformátor üzemelt. Az áramfejlesztő vízellátására a Pálffy téren külön vízművet építettek, rajta keresztül a Dunából szivattyúzott vizet nyomócső segítségével juttatták el a telep udvara alatt létesített víztisztító medencébe. Emeletes kezelési épület, tolópad, hamufelhúzó, hídmérleg, kapusbódé és több mellékhelyiség is tartozott a telephez. Egy elosztó tábla, és egy 20 tonna teherbírású futódaru is készült.

2

5 Pálffy utcai emeletes kocsiszín és áramfejlesztő telep A Damjanich, Bethlen és Dembinszky utcák által határolt területen fekvő lóvasúti telepen épült meg a másik erőmű. A kőbányai villamosvonal 1897. május 22-i műtanrendőri bejárására elkészült ugyan, üzembe helyezésére azonban csak július 12én került sor. Ekkor 2 db, majd augusztus közepére további 2 db 700 lóerős gőzgépet és velük közvetlen összeköttetésben álló Siemens-Halske-féle dinamót, illetve két transzformátort helyeztek üzembe. Hat darab, külön-külön 305 m

2 fűtőfelületű Babcock-Wilcox-féle kazán segítségével működött mindez. A szükséges tápvizet eleinte ásott kútból, majd a székesfőváros vízvezetékéből vételezték.

2

6 A telepekből részben földalatti tápkábeleken, részben a felsővezetéket tartó oszlopokra erősített vezetékeken jutott el a szükséges árammennyiség a hálózat minden pontjára. Az alsóvezetékes vonalak üzemfeszültsége 350 V, a felsővezetékeseké 400 V volt.

2

7 Két különböző ikersínszálból készült az alsóvezetékes rendszerű vágány. Egyik alatt 2

4 Budapestvidéki Villamos Közúti Vasút. Műszaki felülvizsgálati I. jegyzőkönyv. Bp., 1902. (továbbiakban: BVKV I. MFJ) 9. o. 2

5 Steiler A.: i. m. 71. o. 2

6 Budapesti Közúti Vaspálya Társaság. I. Műszaki felülvizsgálati jegyzőkönyv. Bp., 1900-1901. (továbbiakban: BKVT I. MFJ) 48. o. és XVII. melléklet. 2

7 Lovász István: A hazai közúti és városi vasutak fejlődésének rövid áttekintése. In: Vasúthistória Évkönyv 1996. Szerk.: Mezei István. MÁV Rt. Vezérigazgatóság - KÖZDOK Kft., Bp., 1996. 195. o. 166