Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Kaján Imre: A mérnöki gondolkodás kialakulása és első emlékei Magyarországon

valahogy másféle tartalom társult, mint amit itt tapasztalhatunk. Mit írt a kortárs szemtanú Jósika Sámuel

1 az eseményről? Az osztrák rendek küldöttségének vezetője, Breuer gróf azalábbi beszédet intézte Metternichkancellárhoz: „Főméltóságod nagy és Ausztriának nagy szolgálatot tett férfiú, akit mint ilyet mi fennen tisztelünk. De nem titkolhatjuk el Ön előtt, hogy a rendszer, amelyet Ön képvisel, általános panasz tárgyas hogy az emberek sürgős megváltoztatását kívánják. Egy férfiú, aki az országot úgy szereti, mint Főméltóságod, bizonyára kész áldozatot hozni érte. Mikor kérjük Ónt, adj a fel állását, akkor arra kérjük, hozza meg ezt az áldozatot." Anton Doblhoff-Dier

2 báró mindezt még ezzel toldotta meg: „Főméltóságodnak réges-rég halhatatlan dicsőséget biztosított működése; az áldozat, amelyet ma hoznia kell, csak öregbíteni fogja dicsőségét." A szép szavakba csomagolt „méregpohárra" Metternich így válaszolt: „Rendben van Uraim, tudomásul veszem, mit kívánnak. Remélem, hogy hosszú szolgálatommal hasznára voltam hazámnak. Ha most állásom elhagyásával lehetek hasznára, akkor kész vagyok erre." Mire hallgatói meghajtották magukat, méltányoltak „e lépés nagyságát", majd köszönő szavakat rebegtek.

3 Mindez azért van így, mert a történelmet sokkal korábban alakítják-formálják a politikusok és a média (mindkettő saját közvetlen és azonnali érdekének megfelelően), míg a történészeknek csakjóval később van lehetősége a források vizsgálatára, nem beszélve arról, hogy eszközei nagyságrendekkelkorlátozottabbakamármeggyökerezett mitikus történelemkép pontosításában. Fontos tehát a kezdetektől felfejteni, mi mikor, hogyan és legfőképp miért történt, sine ira et studio végigkövetni a technikus szakma kialakulásának és fejlődésének néhány fontos fejezetét ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk 1 Jósika Sámuel (1805-1860) konzervatív reformkori politikus, 1844-1848 között erdélyi kancellár. 2 Anton von Doblhoff-Dier (1800-1872) osztrák liberális politikus, 1848-ban osztrák miniszterelnök. 1 S. Lengyel Márta - Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában. Századok 1995. 5. szám p. 1241-1276 a ma körülöttünk lévő épített (vagy csak alakított) természeti és emberi környezetet. Azt a világot, amelyben élni adatott nekünk, és amelynek megóvásáért, jövőnek való megtartásáért újabb és újabb változtatásokkal és beavatkozásokkal kell tennie korunk és a jövő műszaki szakembereinek. De hogyan vált a „mérnök" fogalommá, hogyan dolgozott ő a társadalomban? Hogyan fogalmazódott meg a mindenkori emberi közösségekben az a társadalmi megbízatás, amely nélkül egyetlen mérnöki mű sem született volna meg a múltban és a jövőben sem valósul majd meg soha? A mérnök szerepe a társadalmi struktúrákban A történeti korok különböző társadalmi berendezkedései más és más szerepet szántak azoknak, akik a mai értelemben vett technikai kérdésekkel foglalkoztak. A „mérnök" szó csupán a 17-18. században nyert értelmet a magyar nyelvben, korábban jó eszű, tapasztalt mesteremberekhez fordultak, ha olyan természetű problémák adódtak, melyeket egy-egy köznapi ember nem tudott maga megoldani. Mert a mérnök tagadhatatlanul specialista, azokra a feladatokra kiképzett szakember, amelyekhez megfigyelési tapasztalatokra, majdszerkesztésekre, számításokra és mérésekre van szükség. A specializáció igen hamar megjelent az emberiség történetében, természetesen nem a mérnök volt az első ebben a sorban és nem is volt sohasem az a valaki, aki ezek között a specialisták között a legkiemeltebben kezelt személy, vagy csoport tagja volt. Természetes, hogy a társadalom különböző anyagi szintjein szintén eltérő volt ez a viszony, hiszen - mint ma is - a szegényebb rétegek csupán kisebb elméleti, vagy gyakorlati tudású szakembert tudtak foglalkoztatni, ha egyáltalán. A kulcsszó itt az anyagin van, hiszen ez döntötte el mindig, ki, mikor, kit tud igénybe venni. Az a társadalmi környezet, amelynek alapjain a ma ismert európai zsidó-keresztény kultúra kialakult, a magántulajdonra épült fel pár 87