Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Hídvégi János - Soltész József: Cugnot gőzvontatója és működőképes modellje
A dugattyúk ellenütemű működését és a kilincsmű mozgását a legjobban a müncheni Deutsches Museum" Cugnot 1769-1969" című jubileumi kiadványának magyarázó ábrájáról lehet megérteni. (8. ábra) 9. ábra Cugnot második gőzvontatójának kazán műszaki rajzai 1851-ből Fotó: MMKM Archívum A dugattyúrudak végeihez lánccal kapcsolódó ívelt fejű kalapácsformájú himbákhoz egy lánc csatlakozik, amely visszahúzza a löket végén a dugattyút újból felső állásba, de mindez pontosan ellenütemben történik, azaz egy felső kereszthimbával a túloldali gőzhenger lökete idézi elő a másik oldalon levő gőzhenger dugattyújának egyidejű felhúzását. Az ívelt fejű kalapácsformájú himbák belsejében találhatjuk a kerék elfordulását előidéző rugózott kilincseket, amit az ellenütemet magyarázó ábra alatti rajzon látható a négyszeres fogazású kilincskerékkel együtt. Egy löket alatt a kilincs karma egy nyolcadot fordít a keréken, tehát e teljes kerékfordulathoz nyolc löket tartozik (négy az egyik, négy a másikoldalon). A hátramenet a rugózott kilincs karmainak átkattintásával történik, ekkor a láncok felfelé irányuló mozgása fordítja a kereket és mindig a túloldali gőzhenger dolgozik egyidejűleg. A kéthengeres gőzgép forgócsapjának vezérlését az atmoszferikus gőzgépek hasítékos vezérléséhez hasonlóan a dugattyúrudakra merőlegesen rögzített pálcák végzik a 7. ábrán látható ollós szerkezetbe beleakadva egy láncot mozgatnak ide-oda, amely át van vetve a forgócsap tengelyéhez rögzített lánckeréken. A gépészeti metszetrajzon jól lehet látni, hogy Cugnot az első kerék abroncsának futófelületét rovátkáit vasalással látta el, a súrlódás növelése céljából. Az első vasúti gőzmozdonynál is alkalmazta Trevithick ezt a megoldást 35 évvel később. A második Cugnot gőzvontató fazékformájú kazánjának metszet és nézetrajzait láthatjuk a rajzsorozat utolsó lapján. (9. ábra) Mint láttuk az 1.ábrán Cugnot első kicsinyített méretű gőzvontatójának fazék formájú kazánját kettéosztotta, a felső részbe vizet forralt, az alsó részben tüzet rakott egy kis rostély beépítésével. A füstöt egy kisméretű kéménnyel átvezette a víztéren. Hátránya volt ennek a kazánkialakításnak, hogy a gőztermelés nem volt elég hatékony és a felsőrésznek állnia kellett a 3-6 atmoszféra között változó gőznyomást. A kazánt rézlemezekből készítették, így nehéz volt nyomásállóvá tenni. Már az első vontató első kísérleténél kiderült, hogy Cugnot járművének leggyengébb pontja a kazán, mivel túl kicsinek bizonyult a mérete folytán a gőztermelőképessége, így csak szakaszos, mintegy negyedórás üzemre volt alkalmas egy vízfeltöltéssel. Cugnot nem szerelt fel tápszivattyút a vontatóra és nem volt töltőcsap sem rajta. így a gőzcsövet kellett leszerelni mindenegyes feltöltésnél. A második járműnek belsőleg módosított kazánt épített Cugnot, érdekes megoldással egy vízgömböt alakított ki a belsejében, ezáltal elérte, hogy a külső kazánlemezeket ne érje nyomás, 69
