Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

dr. Molnár Erzsébet: A fogatolt jármüvek gyűjteménye és további lehetőségei

közül kiemelkedő a kerékküllő csapvágó, más néven bokázó és egy tengelyvég csavarház, Miklós L. Kocsigyár felirattal. Küllő csapvágó már volt a gyűjteményben, ez azonban egy nagyon jó állapotban lévő, nagyobb méretű, két részből álló szerszám, amelyet a küllők végeinek faragására használtak. A járművek önmagukban is sokat elárulnak egy korról, az emberekről, akik használták vagy akik készítették azokat, de a teljes képhez még sok egyéb dolog, tárgy szükséges. Az újabb szerzemények közé tartozó lópokrócot a nyereg alá terítették, de a kocsis is használhatta, pl. letakarta vele a szekér ülését. Szerencsére jó állapotban sikerült megszerezni. Az elmúlt korok utazási szokásait idézik az utazóládák. Sikerült begyűjteni egy viszonylag ritka, nagyméretű, fedeles, fonott utazóládát, amelyet hintóra, vonatra, hajóra is lehetett tenni. Az utazáshoz kapcsolódik, és az utazási, életmódbeli szokásokat illusztráló tárgy a lapos, fonott táska, amelyet piknikezéshez, élelmiszertároláshoz használtak utazás idején. 8. ábra: Sörszállító kocsi gumis kerekekkel Bármennyire is elmúlt az ideje a hintóknak, szekereknek a gyűjtemény nem zárható le, mint ahogy nem zárható le a fáraók kora vagy a középkor, csak, azért mert szinte már minden elképzelhető helyet feltártak arégészek. Aza „szinte", „talán," „hátha" mindig ott kell, hogy lebegjen a muzeológus szeme előtt, nem adhatja fel a reményt, hogy talán felbukkan valami igazán érdekes és értékes lelet. Ugyanakkor nem kergethet illúziókat, mert mégiscsak a tudomány képviselője. Gyűjteményünk esetében is tudjuk, hogy vannak hiányosságok, és a hiányzó darabok többségét valószínűleg sohasem tudjuk begyűjteni, mivel nincsenek már meg. A gazdasági jármüvek sokféleségére gondolok, mint a bútorszállító kocsi, a sörös kocsi, jeges kocsi. 1998-ban került a múzeumba egy hentes kocsi, amely a gazdasági kocsik jó állapotban fennmaradt képviselője. Zöldre festett fa felépítménye belül bádoggal bélelt, így rétegelt, ezért tartotta a hideget, és könnyen takarítható volt, tehát higiénikus. A továbbiakban mindenekelőtt a modellépítésben lehet gondolkodni. Eredeti régi jármű felbukkanása nagyon esetleges. A modellek tekintetében lehet tervezni, a hiányzó típusokat pótolni. A múzeumi szakma nem túl elfogadó a modelleket illetően, hiszen a klasszikus műtárgy fogalmába nem tudja beleilleszteni. Nem régi, nincs története, sokszor még a készítője nevét is elfelejtik.

9 A közlekedési és műszaki múzeumokban azonban teljesen elfogadott, mi több, nélkülözhetetlen kiállítási tárgy. A modellnek hármas létjogosultsága van: művészi alkotás és hiteles tárgy egy történeti 9. ábra: Az Osztrák-Míagyar Monarchia postakocsija M=l:5 9 Legtöbbször a kiállításban sem szerepel a modellkészítő neve, holott, mint a szobroknál, festményeknél, ez esetben is az alkotó nevét fel kellene tüntetni. 178