Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Kovács Ottó: Zarzetzky József gyufagyárai - egy híres iparos munkássága

Kovács Ottó: Zarzetzky József gyufagyárai - egy híres iparos munkássága Zarzetzky József mintegy négy évtizeden át fennálló és az 1870-es évekig hazánk gyufaiparában jelentős szerepet betöltő gyufaipari vállalkozása az egyetlen a reformkori gyáralapítások között, amely a szabadságharc bukása után tovább fejlődve kapitalista vállalattá növekedett, és kivételes módon tárgyi emlékeket hagyott hátra. Ezek az ipartörténeti em lékek - Zarzetzky József váci úti gyufagyárának színes gyufafejekből összeállított ábrázolása, és egy a gyár a gyufagyáros nevét is feltüntető ország címer ábrázolás - a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményének műtárgyai.' Már több mint fél évszázada annak, hogy a Zarzetzky József gyufagyárairól írott összefoglaló munka Szakács Margit tollából megjelent, írásomban erre az alapműre támaszkodva, az eltelt időben előtalált újabb adatok és források felhasználásával kívánom gyufagyárosunk életének és munkásságának eddig ismeretlen történéseit feltárni. Zarzetzky József 1800-1885 A gyufagyár alapítója, Zarzetzky József 1800. május 5-én született Varsóban. A kisnemesi származású ifjú zongorakészítő műbútorasztalosnak tanult

2. Mesterségének gyakorlati ismeretit az osztrák tartományok ipari üzemeiben sajátította el. Bécsben megismerte a gyufa készítés elméleti alapjait, ahol a gyufagyártással is megpróbálkozott. Az osztrák ipar erős versenyével szemben alulmaradt, ezért az 1830-as évek közepén, Magyarországon próbált szerencsét. ' A gyárábrázolás leltári száma 83.183.1, a címer leltári száma 83.104.1 2 A Zarzetzky név jelentése, folyón túli, folyó mögötti egyértelműen kisnemesi származást sejtet. Pesten telepedett le, ahol szerény keretek között megkezdte gyufagyártó tevékenységét

3. Az 1837.év elején Patisz Károly városkapitány elrendelte, hogy a gyújtószereket gyártóknak a gyártáshoz szükséges szaktudásukat bizonyítvánnyal kell tanúsítani. Zarzetzky ezért Schuster János kémia professzor előtt vizsgát tett, bizonyítványát 1837.július 21-én kapta meg. Engedélye kiterjedt a mártó, a dörzsgyufa és a foszforos gyufa gyár-tására is

4, bár ez utóbbit üzleti megfontolásból ekkor még nem gyártotta. Csatlakozva a hazai gyufaiparhoz, Zucker Lázár, Rómer István, Irinyi János mellett annak alapító atyjává lett.

5 Anyagi helyzetének javulásával Zarzetzky magánéletében is változások történtek. Már pesti letelepedése előtt, 1830-ban, megházasodott, a frigy azonban szlovák származású felesége korai halála miatt hamar véget ért. 1836-ban újra nősült, második feleségétől, a szintén szlovák Bobula Idától

6 két fiúgyermeke - István és József - született. 1843-ban apósa, Bobula György segítségével megalapította első, az addigi háziipari termelési 3 Ennek az épületnek a helyét nem ismerjük. 4 Az első kettő kálium-kloráttal borított fapálcika volt, amelyet kénsavba mártva, illetve dörzspapírhoz dörzsölve gyújtottak meg, Magyarországon 1826-tól, illetve 1827-től ismertek. A foszforos gyufa a fehér és a sárga foszfor gyúlékonyságát használta fel, hazánkban az 1830-as évek végétől, az 1840-as évek elejétől gyártották. A vörös foszfor 1851-ben jelent meg a Londoni Világkiállításon. 5 Mint a hazai faipar történetéből ismert, az első pesti gyufagyár Zucker Lázár vezetésével 1834-ben kezdte meg működését, két évvel később az Irinyi János találmányát megvásárló Rómer István alapított gyárat, 1839 -ben pedig a zajtalan foszforos gyufa kikísérletezője, Irinyi János kezdett gyufagyártó vállalkozásba. 6 Más források szerint a név Bubala-ként írandó, néhol keresztnévként Zsófia szerepel, én a felhasznált forrásaimban gyakrabban előforduló változatot használom. 107