Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Harangtörténeti tanulmányok - Turok Margit: Gondolatok a harang és a harangozás jelentésének, közösségi szerepének értelmezéséhez

szólva: a kifejezhetetlen képileg bármivel behelyettesíthető, megjeleníthető. Ez biztosított az ember számára „átjárást" a fizikai és szellemi világ között.) - hogy a régi ember gondolkodásában a fent és a lent azonos jelentésű és értékű volt, vagyis a hierarchiát nem alá-fölé-, hanem -mellérendelődés jellemezte; - hogy lényeges különbség van a szakrális és a profán fogalmak között. A hagyományos (a közös életrenden alapuló) közösségek számára nem létezett ez a megkülönböztetés, hiszen minden cselekvésüket az isteni akarathoz igazították (megszentelték) rítusaik segítségével. Az emberi gondolkodásnak ez a típusa, amit Lotman már idézett munkájában a „fejlett jelszerűség állapotának" nevez, a középkor végéig termékenyítette meg az európai kultúrát. A harangnak, mint rituális eszköznek a létrejötte, szerepe, alakja, díszítményei, hangja, használatának gyakorlata elsősorban ehhez a gondolkodáshoz kötődik, mondhatnánk ebben „fogant". A nyugati kereszténység első ismert harangja ugyanis az időszámításunk utáni 9. századból származik, miközben Keleten több ezer éves harangokról is tudnak a források. Először a harang fogalmának jelentését vizsgáljuk meg. A harang, mint csörgő, csengettyű és kolomp A fogalom származása és jelentése Az egyházi műszó eredete itáliai. A keresztény hagyomány szerint az első harangot PAULINUS, az itáliai Campagna tartomány Nola városának püspöke találta fel a 4. században. Innen származik a harang latin neve, „campana". A magyar nyelv kétféle jelentésben használta a „harang" fogalmat, egyháziban a 15. századtól és jóval korábbi időkben az alábbi jelentésekkel - ahogyan azt LIGETI LAJOS egyik elemző tanulmányából megtudjuk.

4 Csörgő jelentéssel való használatát azzal magyarázza LIGETI, hogy már a 18. században foglalkoztak a fogalom eredetének megfejtésével. Ezzel kapcsolatban GÁLDI LÁSZLÓ kimutatta, hogy a latin nola szót akkor értelmezzük helyesen, ha figyelembe vesszük az ehhez kapcsolódó korábbi latin „sufus: karul"kiegészítő tételeket is. Ily módon a nola magyar jelentése karul harangja, ül. cárul harangia, azaz a karuly (karvaly) harangja. („Oly harang minemut az karuoly madárnak labara szoktak czinalni" - írja SZIKSZAI FABRICIUS 1744-ben). Ebben az értelemben tehát a „solymász-madár" lábára kötött csörgőt jelenti. Kolomp jelentéssel való használata LIGETI szerint a török qongraq, qongrayu = harang, csengettyű jelentésű szóból származhat. Ilyen jelentésben, valamint csengő, csörgő értelemben használják ugyanis a rokonnépek. A csuvas, a baskír, valamint az orosz és a szamojéd nyelvekben is ennek a török fogalomnak különféle alaki változatai fordulnak elő. A harangnak tehát ezek a jelentései (csörgő, csengő) meglehettek már a honfoglalás előtti magyar nyelvben is, akkor ezzel jelölhették a sámándobra és a sámán ruhájára függesztett csörgőket - vonja le a következtetést LIGETI LAJOS.