Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én
korcsolyázik. Nem volt kedvem, de lementem. Na, de ha már ott vagyok, miért nem megyek rá a jégre a kislányommal? Kislányom ott bukdácsolt, azonnal tudtam, hogy tőlem örökölte a jégen való tehetség teljes hiányát, úgyhogy hagytam magam rábeszélni, rámentem a jégre, annak ellenére, hogy a budapesti műjégpályán való egyszeri (le)szereplésem után, 8 éves korom óta soha nem voltam jégen. Magam is meglepődtem, milyen „ügyesen" csúszkálok, egészen addig, ameddig BUMM Éles fájdalom a jobbkezemben..., ambulancia, csuklótörés..., az a csont az, ami néha soha nem gyógyul be rendesen, és az áldozat keze örök életre limitált mozgású maradhat (os naviculare 29 ). Akkor nagyon megijedtem, és a nyolchetes gipszben való időt jól átgondolkoztam. Egy tökéletesen funkcionáló jobbkéz nélkül nem lehet szülész-nőgyógyászatot csinálni. Az meg, hogy újra éveket rezidensként töltsek egy másik szakágban, teljesen kizártnak tűnt számomra. Akkor merült fel, hogy esetleg kényszerülni fogok átmenni a computer szakmába. Ez időben egybeesett az Intellectual Decathlon kiadásával, és azzal, hogy sógorom (húgom férje Californiaban), aki közben kialakította a saját kis computer business-ét, meghívott nemsokkal a korcsolyabaleset előtt, hogy hagyjam ott az orvosi szakmát, költözzek át, szálljak be a businessébe; és a pénz, amit ígért, az már akkor sokkal több volt, mint amit én orvosként kerestem. De szerettem orvos is lenni, a computerrel, mint zseniális hobbyval pont kiegészítették egymást. Úgyhogy nem fogadtam el a meghívást. A gipszben való gondolkodás viszont arra késztetett, hogy újraértékeljem az egészet. Akkor ijedtemben vettem egy IBM-et, mert tudtam, hogy az Apple nem a jövő computere, és tudtam, hogy meg kell ismernem az IBM-et, ha azt remélem, hogy a computer szakmában megállom a helyem. Nyolc hét múlva lejött a gipsz, a csuklóm tökéletesen begyógyult, de akkor már nem lehetett visszavinni az IBM-et, de ki akarta visszavinni? Annak ellenére, hogy akkor az Apple összességében egy sokkal jobb computer volt, Bili Gates zsenialitása tisztán mutatta a jövő irányát. 30 Szóval így lett az IBM-XT otthon. Szóval a második Sysop, akit a főnöke majdnem kirúgott a BBS miatt, áthozta a programot, segített felállítani és elment. Na most, a BBS vagy nincs vonalon 24 órát egy nap, vagy ha igen, akkor én semmi másra nem tudom a computert használni. Úgyhogy kerestem és találtam egy Double Dos nevű programot, ami képessé tette a computert, hogy két külön computerként funkcionáljon, egymástól teljesen függetlenül. Betettem a computerbe egy második videokártyát, amit hozzákötöttem egy második monitorhoz, és két külön képernyőn ott futott a BBS program, és akármi más, amit én akartam használni. És közben olvastam a cikkeket, miszerint a DOS nem jó, mert nem képes „multitaskingra", vagyis egyszerre több funkció elvégzésére. Furcsa volt olvasni ezt az egyik képernyőn, mialatt a másikon ott futott a BBS... Amennyivel kisebb kapacitású volt a BBS az internetnél, annyival volt személyesebb. Azáltal, hogy a kapcsolatban lévő emberek azonos földrajzi területen éltek, szintén azonos kultúra, azonos helyi problémák, tehát volt az egésznek egy „közelebbi" hangulata. Néha még rendeztünk személyes találkozókat, ahol személyesen is megismertük egymást. Több barátság, meg egy házasság is létrejött onnan. Az a BBS, amit én vezettem harmadik Sysop-ként, Elité Few néven szerepelt a BBS világában. Nagyképű név (az elit néhány 31 ), szerencsére nem én találtam ki,
