Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én
rádiót. 4 Rendszeres látogatója voltam a szintén Ezermesternek hívott boltnak, a Zichy Jenő utca és a Körút sarkán, ahol a különböző technológiai csodákat árusították barkácsolóknak, akiknek több pénzük volt, mint nekem. Úgyhogy én csak benéztem minden nap az iskolából hazafelé menet, engem meg az eladók kinéztek. Szintén szenvedélyes látogatója voltam a BNV-nek, vagyis a Budapesti Nemzetközi Vásárnak - és ott kizárólag csak a technológiai kapcsolatú dolgok érdekeltek. Sokáig bámultam egy tömb szárazjeget, a gázból - jég koncepciója valahogy lenyűgözött. De a legjobban egy pici kis „izé" nyűgözött le, kis téglalap alakú, sötét műanyagszerűségből, sok kis fémlábacska, mint egy bogár, nem is emlékszem, minek nevezték, de a leírásra igen: „Ebben 10,000 tranzisztor van!". Hogy micsoda? Hogy lehet ebben tízezer tranzisztor? Nekem a tranzisztor a kis kalap alakú tárgy volt, három fémszállal. Abból, ha tízezret egymás mellé teszek... - teljesen össze voltam zavarodva. Ott álltam a kis üvegkalitka előtt, tucatszor elolvasva a „tízezer tranzisztor"szavakat... Később persze megtudtam, megértettem, hogy ez volt az első integrated circuit 5 , amit láttam. Szintén a BNV-n láttam a legelső - nem is tudom, mi volt, valószínűleg - computert. A lényeg számomra az volt, hogy a képernyőn betűk jelentek meg, amelyeket nem a TV-toronyból közvetítettek, hanem ott, a képernyő melletti klaviatúráról lehetett a képernyőre vinni. Nekem ez maga volt a csoda, hiszen addig bármit, ami egyTV-képernyőn megjelent, azt a Magyar Televízióból sugározták. Mi lehet ez és miért? Minden ottlévő magyarázat részletes elolvasása után SEM értettem meg. Ettől teljesen függetlenül, az újságokban jelent meg néha, hogy mit is ért el valamilyen amerikai „Computer". Úgy közölték, mintha valamilyen neves sportoló megint világcsúcsot állított volna fel. Azt ugyan nem tudtam, mi az, hogy computer, de az teljes tisztelettel és ámulattal töltött el, hogy X millió számtani műveletet végzett el egy másodperc alatt. Én jó fejszámolónak számítottam az iskolában, de a legjobb esetben is csak egyet tudtam elvégezni egy másodperc alatt. Valami, akármi, ami milliót tud (akárhány milliót), az csodaszerkezet kell, hogy legyen. Na de és itt értem a természetes logikus gondolkodás perifériájára - miért kellene megoldani többmillió számtani műveletet egy másodperc alatt? Egyáltalán, ki képes ennyi műveletet FELADNI egy másodperc alatt? A hátralévő éveim Magyarországon mindezen dolgok keverékéből adódtak össze, meg az amerikai-orosz űrversenyből, amit szintén teljes csodálattal bámultam. 1973-ban elhagytam Magyarországot, abszolút függetlenül mindentől, amit eddig említettem. Budapest-Athén repülőjárat, Athén-Montreal, végül Sarasota, Florida, ahol apám élt akkor, aki már 49-ben elhagyta Magyarországot. A legelső technológiai élményem napokon belül megtörtént. Egy órás boltban láttam meg az első digitális órát. Érdekes számomra azóta is, annak ellenére, hogy először a LED-es órák voltak divatban, később az LCD-s órák, s a legelső, amit láttam, LCD-s volt. Ma már általános iskolások is talán tudják, hogy hogy működik az LCD-s óra, de engem, aki semmi hasonlót sem látott, az, hogy óramutatók helyett igazi számok jelentek meg, teljes döbbenethez vezetett. Egy jó félórát álltam a kirakat előtt, próbálván kitalálni, hogy ez hogyan működhet. A folyékony kristályról soha nem hallottam, kizárólag valamilyen mechanikai szerkezet jelent meg a tudatomban. Például: valamilyen üveglap, bevonva olyan „világos poros valamivel", amihez hozzányomódik egy kis
