Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Látogatók és műszaki múzeumok - Gulya István: A látogatóbarát múzeumi környezet kialakításának lehetőségei az Országos Műszaki Múzeum Kohászati Múzeumában

Múzeumunk a vaskohászat történetének emlékeit gyűjti a kezdetektől napjainkig. A tárgyi gyűjtemény elsősorban a Kárpát-medence vasiparának örökségét őrzi, a tárgyak zöme a bükki majd diósgyőri vaskohászathoz kapcsolható. Avaskohászat fejlődési fázisait az állandó kiállításban diorámák, működő modellek és makettek szemléltetik, jó alapot kínálva interaktív kiállítási elemek kialakításához. A dokumentum, könyv és fotógyűjtemény jelentős része helyi vonatkozású, de gyakorlatilag a történelmi Magyarország teljes vasiparáról van múzeumunkban hozzáférhető információ. A vaskohászat több mint 200 éven át fontos szerepet játszott a térség fejlődésében, ezért az ipari örökség megőrzése és bemutatása a helyi identitás szempontjából kulcsfontosságú. Több miskolci és térségbeli fejlesztési projektben is szerepel a helyi identitás erősítésének, valamint a turisztikai kínálat bővítésének eszközei között a múzeum, a közeljövőben megnyíló európai uniós forrásokból is esély kínálkozik az ipari örökség megőrzésére. A Szinva és a Garadna patakok völgyében - melyek a bükki turizmus legfontosabb útvonalai - az ipari örökség számos épített emléke is látható, ezek ma is kedvelt célpontok: Felsőhámorban a Kohászati Múzeum épülete, az egykori gyári irodaház, a szomszédos Lillafüreden maga a Hámori-tó, mely a kohászat vízigényének kiszolgálására létesült, Újmassán a műemlék nagyolvasztó. Az évről-évre növekvő bükki turizmus (természetjárás, sziklamászás, kerékpáros és lovas turizmus, wellness) biztos alapot jelenthet a múzeum látogatottságának növelése szempontjából, hiszen itt vannak helyben a turisták, csak be kell őket hozni a múzeumba, mely maga is patinás, bár nem hivalkodó műemlék épület. A múzeumépület földszintjén kaptak helyet az irodák, a dokumentum-, fotó- és könyvtári gyűjtemény, a két emeleti szinten a kiállítások. A gyengeségekről vagy hiányosságokról szólva nem lehet figyelmen kívül hagynunk a múzeumépületet, mely műemléki jellegénél fogva minden átalakítást nehezen visel, koránál fogva pedig sok problémával küszködik (pl. vizesedés a talajszigetelés hiánya miatt, stb.). Nem múzeumnak épült, szűk a lépcsőháza, nincs benne jelenleg igazi fogadótér, az elég alacsony dongaboltozat miatt több falszakaszon nehézkes a kiállítás berendezése. Egyazon lépcsősoron zajlika kétirányú forgalom, ami csoportok egyidejű látogatása esetén gyakran zsúfoltsághoz vezet, a fogadótér hiánya miatt a várakozó látogatók az utcán és a múzeum előtti füves térségen állnak. Közvetlenül a múzeum előtt zajlik az utcai forgalom, így ez balesetveszélyes és kényelmetlen a várakozók számára. A parkolás csak néhány autó számára megoldott, buszos kirándulók fogadása szinte lehetetlen. A múzeum elhelyezkedése sem túl szerencsés, hiszen a bükki turisták zömmel a Felsőhámort elkerülő úton jutnak el Lillafüredre, vagy tovább Eger, illetve a bánkúti sícentrum felé. A Miskolchoz tartozó település valójában egy elnyújtott hurok alakú utcából áll, amelyen egyirányú forgalom zajlik és szinte az egész helységet meg kell kerülni kocsival ahhoz, hogy a múzeumot elérjük. Az irányító táblák ellenére a statisztikákban megjelenő bükki turisták nagyobbik hányada nem jut el múzeumunkba, de ennek - véleményünk szerint - csak az egyik oka a nem túl kedvező elhelyezkedés, hiszen naponta potenciális látogatók tucatjai mennek el úgy az épület előtt, hogy elolvassák az intézmény nevét és továbbállnak. Speciális tematikus múzeumként intézményünk nem tarthat számot olyan érdeklődésre, mint egy több szakágat is átölelő gyűjtemény, a kiállításunk megértése az átlagosnál több műszaki ismeretet igényel, így látogatóinkat gyakran már a múzeum neve is elijeszti. A látogatók